Szolgálat 66. (1985)

Halottaink - Erdélyi Guidó Imre OCist (-s -n) - Klonfár János (G. -S.)

Halálos ágyán már teljesen az Úrra szegezte tekintetét. Mint Jákob birkózott az áldásért. Mütőorvosa megjegyezte: ekkora lelki kultúrával nem találkoztam. — Szeretett volna még élni, de mindig kész volt Isten akaratát elfogadni. Annyira vágyott az Istennel való teljes találkozásra, ahol nincs többé könny, igazságtalanság, félreértés, szeretetlenség. Biztosan elérkezett oda Isten irgalmából 1984. jan. 12-én bekövetkezett halálával.

Lelkigyermeke

ERDÉLYI GUIDÓ IMRE OCist.

(1893—1984)

Guidó testvérünket a magyarországi ciszterci rend nesztoraként gyászoljuk. Életének 92. évében rövid szenvedés után, de már évek óta félig vakon, hunyt el a székes- fehérvári Országos Papi Otthonban. 1893. május 14-én született Sopronban, a rendbe lépett 1912. augusztus 14-én és áldozópapságának 67. évében, 1984. május 20-án halt meg. Hosszú élete folyamán a ciszterci élet úgyszólván minden területén dolgozott. Volt gimnáziumi történelem-földrajzszakos tanár, hittanár, lelkipásztor és pécsi egyetemi kollégiumi igazgató. Foglalkozott rendtársai anyagi ügeivel is, de talán legkedvesebb és legsikeresebb munkaterülete a gyóntatószék volt. Érdemes megfigyelni, hogy ennél a látszólag hűvös, tartózkodó, néha merev embernél milyen sokan kerestek lelki vezetést, találtak támaszt és segítséget. Ez különösen budapesti hittanár korában tűnt föl, és később, amikor a rend szétszóratása után a pesti „Angolkisasszonyoknál“, majd a belvárosi föplébánián gyóntatóként működött.

P. Guidó, — a hűséges pap és puritán szerzetes — mint ember a kötelességteljesítésnek példaképe volt, akinek minden tevékenységét az alaposság és tárgyilagosság jellemezte. Történelem szemléletének tárgyilagosságát Zolnai Béla — amikor kormányképviselőként vett részt az 1941. évi egri érettségi vizsgálaton, — hangsúlyozottan kiemelte a Magyar Szemlében. (Zolnai Béla, Bepillantás egy gimnáziumba. Magyar Szemle, 1941. október, 270—78.)

Még a régi, alaposan képzett tanári generációhoz tartozott, amelynek neveléséből azonban szilárd tudású önfegyelemre szokott és az élet felelősségét lelkiismeretesen vállalni képes nemzedékek kerültek ki. Élete nagy részében a középiskolás fiúk és leányok fejlődő egyéniségének, bontakozó személyeségének szellemi és magatartásbeli világához nőtt hozzá, amely világ az ó korában alig ismerte a lázadást és a tekintély megkérdőjelezését. Ez volt az oka, hogy amikor a nyugtalan időkben a pécsi egyetemi kollégium igazgatását rá bízták, felszínre tört egyéniségének alkalmazkodáshiánya. Viszont a szétszóratás idejében, mind civil foglalkozásban, mind papi működése területén kiegyensúlyozott és termékeny évtizedeket élt úgyszólván legutolsó éveiig.

Szakos Gyula megyéspüspök temette a fehérvári rendi templom kriptájába 1984. május 30-án koncelebrált engesztelő szentmise után.-s -n

KLONFÁR JÁNOS (1926—1984)

A zalaegerszegi Jézus Szíve templomban a gyászoló hívek sokasága, több mint száz paptestvér — közülük ötven koncelebrált a szombathelyi egyházmegye főpásztorával és segédpüspökével a temetési szentmisén, — vett részt a temetési szertartáson, hogy végső búcsút vegyen a „művész“ Jánostól.

Az elhunyt nagy közszeretetnek örvendett a hívek és papok között, mert amint megyéspüspöke búcsúbeszédében mondta: „Csendes, halkszavú, szolgálatkész és szeretetreméltó pap“ volt a megboldogult.

101