Szolgálat 66. (1985)
Halottaink - Schwáb András SJ (Benkő A.)
Bántornyán született 1926. július 23-án. Teológiai tanulmányait a szombathelyi papneveldében végezte. Már szemináriumi éveiben kitűnt halk, szorgalmas és udvarias magatartásával. Becsültük mély hitét, tudását és művészetét. Szabad idejében mindig rajzolt, festett, tervezett, vagy amint Ö mondta: „vázlatokat“ készített. Legszívesebben vallásos tárgyú képeket komponált. A hozzáértő néhai Dr. Géfin Gyula prelátus, kanonok-rektor hamar felfedezte istenáldott tehetségét és buzdította, bátorította, hogy képezze magát a festészet terén is. ötödéves korában a szeminárium elöljárói az első évesek doktorává tették meg. Ma is szívesen emlékeznek róla, hogy mennyi finomsággal, szelídséggel és türelemmel irányítgatta a rábízottak életsorsát. Külön élmény volt a leendő leviták számára a szemináriumi kápolna freskóinak, — Krisztus Király és Szent Márton püspök, — bemutatása. Az a hit, öröm, lelkesedés, ahogyan beszélt Krisztus Királyról és Szent Márton életéről, még ma is elevenen él az egykori kispap lelkekben. Szakszerűen magyarázta el a freskókat, művészi szempontokat is figyelembe véve, lelkesedve az alkotó Kontuly Béla művészetéért. Akkor még nem gondolta, hogy művészetének éppen ő szabja meg egy életre az irányvonalát. 1951 június 17-én szentelték pappá. Felszentelése után pár évi káplánkodás után, akkori főpásztora, Kovács Sándor Budapestre küldi Kontuly mester mellé, hogy megtanulja a festőművészet titkait. Ezen idő alatt is tudott időt szakítani az Isten szolgálatára: a Vörösmarty utcai lelkészségen vállalt kisegítői állást, mondván: „a művészet az Isten tényleges szolgálata.“ A nyolc komoly tanulásban eltöltött év Kontuly festőművész mellett jelzi nagy művészi felkészülését. Visszatérve az egyházmegyébe, főpásztora először Zalaegerszeg Jézus Szíve plébániájára küldte káplánnak, de két év után már a szentgotthárdi plébánia élén találjuk, ahol hét évig munkálkodott. A plébánia felelős vezetése az ö érzékeny, szelíd lelkü- letének sok gondot, szenvedést okozott, ezért felmentést és olyan beosztást kért, ahol művészi tehetségét is kamatoztathatja az Isten dicsőségére! Főpásztora, Dr. Fábián Árpád átérezve a kérés jogosságát ismét a zalaegerszegi Jézus Szíve plébániát jelöli számára munkaterületként, kisegítő leikészi beosztásban. A komoly filozófiai és teológiai tudású és a művészettörténetben is nagy műveltségű pap élete végéig csendes munkása lett a jó Istennek! „Sokat dolgozott, — búcsúztatja főpásztorunk. Lelki- ismeretes lelkipásztor, megbízható ember volt, odaadással mutatta be szentmiséit, komolyan készült fel szentbeszédeire, hittanóráira, szívesen gyóntatott, látott el utolsó útjukra induló betegeket“, mindenkinek mindene lett. Sokat tett Isten dicsőségére művészi alkotásaival is. Nemcsak a szombathelyi egyházmegyében alkotott, hanem az egész országban, sőt az országhatárokon túl: Szlovéniában, Burgenlandban, sőt Kárpát-Ukrajnában. Freskók, rézplasztikák, tervei szerint elkészült liturgikus terek, szentségházak hirdetik nemcsak művészetét, hanem mély vallásosságát is! Egy kérést sem utasított vissza, ha hívták paptestvérei, hogy keze nyomán dicsöíttessék a mi Urunk Istenünk! így lett ő mindnyájunk szeretett, kedves és önzetlen „művész“ Jánosa. Megdöbbentett a hír, hogy május 17-én kórházba vonult. A diagnózis méginkább elszomorított: tüdőrák. De az irgalmas Isten, akinek, mint pap és mint művész is „hű szolgája“ volt, megóvta a nagy szenvedésektől. Igazában 18 napig tudtuk őt betegnek. — Emlékét imádságos szeretettel őrizzük, kérjük a Szentháromság egy Istent, jutalmazza meg „derék és hű szolgáját“ az örök üdvösséggel! (G. -S.) SCHWAB ANDRÁS SJ (1912—1984) I A Gondviselés, úgy látszik, azt kívánta tőle, hogy életét a közvetlenül felmerülő nehézségek megoldására szentelje, ne pedig nagy, eredeti alkotásokban virágoztassa ki, amelyekhez pedig megvolt a tehetsége s — a lelke mélyén — a vágya is. 102
