Szolgálat 65. (1985)
Halottaink - László József P. Vid O. F. M. (Confrater)
Bölcseleti és hittudományi tanulmányait a rend budapesti főiskoláján, a Kalazanti- numban végezte. Az akkori, nyolcvannál is több rendi növendék tanárai közt ott volt a Szent Tamást magyarázó Schütz Antal, lelki nevelésük pedig a jeles Zimányi Gyula kezében volt, akinek férfias papi egyénisége el nem múló hatást gyakorolt a fiatal piaristára. Pogány matematika-fizika szakos középiskolai tanárnak készült. Szakképzettségét hittudományi tanulmányaival egyidejűleg szerezte meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, örök, ünnepélyes fogadalmát 1930-ban tette, és két év múlva részesült a papszentelés kegyeimében. Tanári működését a rend váci gimnáziumában kezdte, és negyvennyolc éven át folytatta; Debrecenben egy évtizedig, a budapesti gimnáziumban három évtizedig. Mint helyettes házfönök vett részt az új, szabadkai rendház megalapításában, és egy iskolai éven át tanított is az ottani gimnáziumban. Az iskolák 1948. évi államosítása és a budapesti gimnázium újramegnyitása közötti két évben lelkipásztorként működött, és valósággal ő építette újjá a Csörsz-utcai kisegítő kápolnának romos falait. 1982-ben egy szívinfarktus után vált meg az iskolai tanítástól, de a rászoruló diákokkal és főiskolásokkal tovább is szívesen foglalkozott. Újabb szívroham következtében halt meg a budapesti Balassa János-kórházban, 1983. ápr. 6-án. Pogány János kiváló szakember volt, aki ráadásul állandóan képezte magát, és tudóshoz méltó hatalmas szakkönyvtárat gyűjtött össze. Bár megjelentek didaktikai cikkei hazai és külföldi folyóiratokban, mégsem alkotó tudós volt, hanem oktató-nevelő lángelme. Robbanóan lendületes óravezetéssel igyekezett gyors gondolkodásra szorítani tanítványait, akik előtt félelmetes híre volt. Világos magyarázatokkal, szigorú következetességgel és megfellebbezhetetlen ítélettel fegyelmezte a diákságot, de nem volt buktatós tanár, és az óraközi szünetek oldott hangulatában kedvesen évődött velük, más labdarúgó csapatnak szurkolva, mint az ifjúság többsége. Aprótermetű emberke volt. Huncutabb tanítványai a háta mögött „törpe szupernek“ nevezgették: joggal, mert az átlagon felülit mint átlagosat követelte meg. A gyengébbeket munkára serkentette, és fel tudta kelteni érdeklődésüket; a tehetségeseket pedig kiemelkedő teljesítményekre sarkallta. Számos tanítványa ért el sikereket tanulmányi versenyeken. Külföldre szakadt volt tanítványai az ottani egyetemeken is a tőle elsajátított tudásból és módszerességből éltek. Egyetemi tanárok büszkén vallották magukat egykori diákjainak; akik viszont középiskolai tanárok lettek, legalább kezdetben az ő modorát utánozták. Az országos Matematikai Társulat 1957-ben neki, a paptanárnak ítélte oda és adta át a „Beke Manó díjat“. Temetésén, 1983. április 20-án, nemzedékek képviseltették magukat hatvanévesektől az előző évben érettségizettekig. Dávidházi Tamás Dr. LÁSZLÓ JÓZSEF P. VID O. F.M. (1918—1983) 1918. szeptember 30-án született Kókán többgyermekes családból. Korán megismerkedett Assziszi Szent Ferenc szellemével. Középiskolai tanulmányait mint a Szeráfi Kollégium növendéke a pécsi Piusz Gimnáziumban kezdte el és a jászberényi József Nádor Gimnáziumban fejezte be. 1934. szeptember 29-én öltötte magára Szent Ferenc fiainak a ruháját. 1942. június 21-én szentelték pappá. Mint tehetséges és jól képzett fiatal pap hittanárként és lelkipásztorként működött előbb Szolnokon, majd a háború befejezése után Budapesten. Az 1950-es megegyezés után, hogy rendjének az új körülmények közé való beilleszkedését segítse, újból egyetemi tanulmányokat folytatott. Az egyetem elvégzése után 96
