Szolgálat 65. (1985)

Halottaink - László József P. Vid O. F. M. (Confrater)

Bölcseleti és hittudományi tanulmányait a rend budapesti főiskoláján, a Kalazanti- numban végezte. Az akkori, nyolcvannál is több rendi növendék tanárai közt ott volt a Szent Tamást magyarázó Schütz Antal, lelki nevelésük pedig a jeles Zimányi Gyula kezében volt, akinek férfias papi egyénisége el nem múló hatást gyakorolt a fiatal piaristára. Pogány matematika-fizika szakos középiskolai tanárnak készült. Szakkép­zettségét hittudományi tanulmányaival egyidejűleg szerezte meg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, örök, ünnepélyes fogadalmát 1930-ban tette, és két év múlva részesült a papszentelés kegyeimében. Tanári működését a rend váci gimná­ziumában kezdte, és negyvennyolc éven át folytatta; Debrecenben egy évtizedig, a budapesti gimnáziumban három évtizedig. Mint helyettes házfönök vett részt az új, szabadkai rendház megalapításában, és egy iskolai éven át tanított is az ottani gim­náziumban. Az iskolák 1948. évi államosítása és a budapesti gimnázium újramegnyitása közötti két évben lelkipásztorként működött, és valósággal ő építette újjá a Csörsz-utcai ki­segítő kápolnának romos falait. 1982-ben egy szívinfarktus után vált meg az iskolai tanítástól, de a rászoruló diákokkal és főiskolásokkal tovább is szívesen foglalkozott. Újabb szívroham következtében halt meg a budapesti Balassa János-kórházban, 1983. ápr. 6-án. Pogány János kiváló szakember volt, aki ráadásul állandóan képezte magát, és tu­dóshoz méltó hatalmas szakkönyvtárat gyűjtött össze. Bár megjelentek didaktikai cikkei hazai és külföldi folyóiratokban, mégsem alkotó tudós volt, hanem oktató-nevelő lángel­me. Robbanóan lendületes óravezetéssel igyekezett gyors gondolkodásra szorítani tanítványait, akik előtt félelmetes híre volt. Világos magyarázatokkal, szigorú követ­kezetességgel és megfellebbezhetetlen ítélettel fegyelmezte a diákságot, de nem volt buktatós tanár, és az óraközi szünetek oldott hangulatában kedvesen évődött velük, más labdarúgó csapatnak szurkolva, mint az ifjúság többsége. Aprótermetű emberke volt. Huncutabb tanítványai a háta mögött „törpe szupernek“ nevezgették: joggal, mert az átlagon felülit mint átlagosat követelte meg. A gyengébbeket munkára serkentette, és fel tudta kelteni érdeklődésüket; a tehetségeseket pedig kiemelkedő teljesítmények­re sarkallta. Számos tanítványa ért el sikereket tanulmányi versenyeken. Külföldre szakadt volt tanítványai az ottani egyetemeken is a tőle elsajátított tudásból és mód­szerességből éltek. Egyetemi tanárok büszkén vallották magukat egykori diákjainak; akik viszont középiskolai tanárok lettek, legalább kezdetben az ő modorát utánozták. Az országos Matematikai Társulat 1957-ben neki, a paptanárnak ítélte oda és adta át a „Beke Manó díjat“. Temetésén, 1983. április 20-án, nemzedékek képviseltették magukat hatvanévesektől az előző évben érettségizettekig. Dávidházi Tamás Dr. LÁSZLÓ JÓZSEF P. VID O. F.M. (1918—1983) 1918. szeptember 30-án született Kókán többgyermekes családból. Korán megismerkedett Assziszi Szent Ferenc szellemével. Középiskolai tanulmányait mint a Szeráfi Kollégium növendéke a pécsi Piusz Gimnáziumban kezdte el és a jász­berényi József Nádor Gimnáziumban fejezte be. 1934. szeptember 29-én öltötte magára Szent Ferenc fiainak a ruháját. 1942. június 21-én szentelték pappá. Mint tehetséges és jól képzett fiatal pap hittanárként és lelkipásztorként működött előbb Szolnokon, majd a háború befejezése után Budapesten. Az 1950-es megegyezés után, hogy rendjének az új körülmények közé való beillesz­kedését segítse, újból egyetemi tanulmányokat folytatott. Az egyetem elvégzése után 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom