Szolgálat 65. (1985)
Könyvszemle - Magyar Katolikus Almanch 1984 (András I.)
költeményt találnak benne, amelyről eddig nem tudtak; vagy nem tudták, hogy ez és ez a költő (elkötetelezett vagy egyenesen nem hivő) ilyen verseket is írt. Lukács László az Előszó végén írja: „Amikor egyre újabb verseket tettünk hozzá a gyűjteményhez, mindnyájunkat megérintett ez a világméretű égi vonzás (ti. a „mindig előre és a mindig fölfelé“ vonzó lendület). Azzal a bizalommal adjuk kézbe a válogatást, hogy a versek írói és olvasói egyaránt e vonzásban élnek, s haladnak előre. Newman szavával ,ex umbris et imaginibus in veritatem', .árnyakból és képekből az igazságba*.“ Szabó Ferenc MAGYAR KATOLIKUS ALMANACH 1984. STATUS GENERALIS ECCLESIAE CATHOLICAE IN HUNGÁRIA ANNO DOMINI MCMLXXXIV. Szent István Társulat, Budapest 1984. 872 o. Már maga az ízléses kiállítású és impozáns mű megjelenése is egyházi esemény számba megy. Lékai bíboros — aki számára aranymisés ajándék e kötet — az előszóban a magyar katolikus almanachok történetére visszatekintve elmondja, hogy az utolsó hasonló kiadvány 1947-ből származik. A további áttekintésből az is kitűnik, hogy az egész országot bemutató katolikus évkönyvek immár másfél évszázada látszólag mindig alkalomszerűen jelentek meg — de szinte megérezve egy történelmi helyzet fordulópontját, azt összefoglalva. A számbavétel szándéka 1947-ben, a háborús idők elmúltával, világos. Hasonlót érzünk az előző, 1943-ban, az 1937—38-ban, az 1926—31-ben megjelent évkönyveknél is, egészen az elsőkig, az 1852-ben és 1842-ben megjelent magyar almanachoknál. így nálunk az egész egyházat ismertető ilyen könyvek kezdettől fogva az egyházi memoire-irodalom műfajába tartoznak. Az 1984-es almanachról ezt még nem lehet megállapítani. Az anyagot a szerkesztők ugyanis két kötetre osztották. A jelen kötet a „magyar katolikus egyház adatait. Intézményeinek címét tartalmazza, az egyes egyházmegyék és szerzetesrendek schema- tizmus-szerű adataival és vázlatos történetükkel. A következő kötet majd a mai magyar katolikus életet ellemzi, gondjaival és biztató jeleivel együtt, visszatekintve a korfordulót jelentő 1945-lg.“ A második kötet fogja bemutatni „a magyar papság, papnevelés, szerzetesség, hitoktatás, sajtó, egyházmúvészet, egyesületek, katolikus nevelési intézmények helyzetét és a katolikus hitélet általános jellemzését és állapotát.“ Ezek a leírások már a jelenre vonatkoznak és utalásokat tartalmazhatnak a jövőre nézve is. Az első kötetben megjelenik a múlt összegezésének igénye is. Olyat mutat be, ami gyakran már nincs, illetve változáson megy keresztül. A valósághoz hűen közli ugyanis nemcsak a pasztoráció alapját képző plébániai és lelkészi beosztást, hanem azt a tényt is, hogy a főpásztorok minden hatodik helyre már nem tudnak papot küldeni és ezeket a szomszédos plébániáról „oldalagosan“ látják el. Nincs azonban utalás, hogy a bemutatott kép csak kísérleti megoldás, sem arról, hogy a jövőben milyen új alakot ölt. Az almanach utal külföldi példákra is, melyek „kívülről“ mutatják be a hazai magyar egyházat, s örömmel állapítja meg, hogy ez a hazai kézikönyv, mely birtokában van az adatforrásoknak, valamennyi között a legjobb. Ez igaz és örvendetes tény. Éppen ezért a külföldön élő magyar hívek és a külföldiek is komoly hasznát vehetik az 1984-es almanachnak. Ismeretanyaga valóban bőséges. Főleg „Az egyházmegyék területi és személyi beosztása“ cím alatt felsorolt plébániajegyzéket bizonyára sokan fogják tanulmányozni. Ott található a plébániák pontos címe, irányító- és telefonszáma. (Feltűnik, hogy igen sok plébániának nincs telefonja). Felsorolja a templom védőszenjét, hogy mióta vezet anyakönyvet, valamint az összlakosság és a katolikus hívek számát. Közli a plébánián működő papok nevét és területéhez tartozó egyéb lelkipásztori helyek (fília, templomigazgatóság) címét. 87
