Szolgálat 65. (1985)
Könyvszemle - Magyar Katolikus Almanch 1984 (András I.)
A magyarországi katolikus egyházban 2257 plébánia, illetve lelkészség és 73 templomigazgatóság keretében 2517 pap végzi a hívek hivatalos lelki gondozását. Az egyházi közigazgatás szerint 8—10 plébánia esperesi kerületet alkot, melyek több — inkább névleges jelentőségű — főesperességbe tömörülve alkotják a legjelentősebb egyházi keretet, az egyházmegyét. Magyarországon 10 latin és egy görög szertartású egyházmegye van. Az almanach közli határaik vázlatos térképét. Az első pillanatra zűrzavarosnak látszó térkép megértéséhez tudni kell, hogy a mostani egyházmegye-határok a régi, Trianon előtti (történelmi) Magyarország egyházi felosztását őrzik. Történelmi okai vannak annak is, hogy Budapest területén három egyházmegye működik. Erről a beosztásról szintén találunk térképet. Első ízben közöl magyar egyházi kiadvány összefoglaló kimutatást a Magyarországon 1950 óta működő szerzetesrendekről. Ez a fejezet a szó szoros értelmében hiánypótló. Ugyancsak jó áttekintést nyújt a magyar egyház országos intézményeiről és létesítményeiről. A hazainak hasznos szolgálatot tehet a külföldön működő magyar papok és szerzetesek címtára, mely a Függelék-ben található. A listát nagyrészt a Katolikus Magyarok Vasárnapja című, USÁ-ban megjelenő hetilap naptárából vették át — sajnos, annak nem egyszer hibás adataival. A .Magyarország egyházmegyéinek és működő rendjeinek története 1945-ig‘ című fejezet a kitűnő résztanulmányok ellenére sem segíti elő a történeti tájékozódást a magyar szerzetesmúltról, mert nem tesz említést az 1950-ig fennálló egyéb rendek áldásos tevékenységéről. A kép még bonyolultabb a hivatalos lelkipásztori keretbe föl nem vett szerzeteseknél, akik ma már rendszeres kisegítőként működhetnek. Egyes egyházmegyék senkit sem említenek meg közülük .szolgálaton kívüli" papjaik névsorában, mások pedig csak néhányat vettek be. Némely nagyhírű tudós, volt szerzetes feltüntetése csak díszére válhat az almanachnak, a kiöregedő és gyakran öregotthonban élő szerzetespapoknak pedig örömére és vigaszára, közreműködésük szimbolikus elismerésére. Az új kezdeményezéseknél könnyen előforduló „gyermekbetegségek" közé sorolnók a lakosság és a hívek száma körüli következetlenséget és pontatlanságot. A szerkesztőség utal arra, hogy a .katolikusok száma kellő adatok híján csak hozzávetőleges", illetve az egyik egyházmegyénél teljesen hiányzik. 1949 óta a hivatalos magyar népszámlálási statisztikában nem szerepel a vallásra vonatkozó kérdés. Léteznek azonban aránylag egyszerű becslési módszerek, amelyek egyházi célokra megbízható adatokat szolgálhatnak. A lakosság számát azonban átvehették volna egységesen, valamelyik állami statisztikai kiadványból. Az adatok lezárásának dátumát megadja az almanach (1984. április 10-én), de az adatgyűjtés időpontjait nem sikerült kellőképpen egységesíteni. Előfordul, hogy két adatszolgáltató ugyanarról a dologról más és más adatot tűntet föl. Pl. a szemináriumok névsoránál különbség van az egyházmegyék és az egyes szemináriumok adatai között; a plébániák száma nem egyezik a névszerinti felsorolásban az összesítés adataival. Magyarország „egyházi területe" egy egyházmegyényi területtel kisebb az ország tényleges területénél: a „szerkesztési megállapodás" csak azokat a helységeket veszi számba, amelyek az egyházi közigazgatás szerint plébániába és filiába tartoznak; ettől az elvtől eltér az egyházmegyékről közölt térképvázlat (és a kánonjog), mely az egész ország területét felosztja. Őszinte elismerés illeti viszont a szerkesztőket az almanachhoz készített név- és helységmutatóért, mely áttekinthetővé teszi a könyvet és nagyban megkönnyíti a keresést. Mindent egybevetve: a Magyar Katolikus Almanach első kötete igen értékes ajándék a magyar egyháznak. A szerkesztőt és kiadót őszinte dicséret illeti a sok fáradságot igénylő, hasznos munkáért. András I. 86
