Szolgálat 65. (1985)
Halottaink - Bánhidi László (D. A.)
Rendkívül bátor volt. Pécelen a templom túlsó oldalán levő házat telitalálat éri. Még hull a vakolat, és ö már megy megnézni, mi történt. Egy másik robbanás után éjjel kelt föl és járta körül a templomot. — Nyáron szokása volt, hogy egy-két napra a pilisi erdőkbe vette be magát, így lelkigyakorlatozott. Közben éjjel köpenyébe burkolva aludt. Nem zavarta, hogy néha egy-egy erdei vad föléje hajolt. .. Hasonlóan hős volt a szenvedésben. „Ez év márciusában . .. megindultam kissé szorongva léptük át a betegszoba küszöbét. Vidáman, nevetve jöttünk ki. összetört, roncs embert látogattunk, akin a daliás szépségnek már nyoma sem volt. Mégis felemelő volt vele lenni. A szellem és a lélek, mi több, lendület és derű nem tört meg benne utolsó napjáig sem: szenvedésében prédikált a legszebben, amikor azt mondotta: ezt is odaadjuk . . . Ápolója kérdezte: Ugye nagyon fáj? Válasza: Nem baj, csak hadd szenvedjem le itt a tisztítótüzet.“ Édesapjától örökölte festői tehetségét. Életének másik jellemzője, a Szüzanya iránti gyöngédsége nemcsak szentbeszédeiben, hanem róla készült finom, gyöngéd és kedves képeiben nyilvánul meg. Egy gyógypedagógia tanárnő, aki neki köszönheti megtérését, írja róla: „A Szüzanya és az Oltáriszentség tiszteletében egyedülálló volt. Nekem azt mondotta, hogy legjobban úgy tud elmélkedni, ha fest.“ — Sírjánál taksonyi híve említette, hogy nemcsak szép keresztútat festett templomuk részére, hanem példájával is élte. Utoljára a tolmácsi templom számára fest keresztútat: mire ember- fölötti kínok között befejezi, befejeződik életének keresztútja is, június 2-án. Június 14-én Marosi Izidor segédpüspök koncelebrálja sok paptestvérrel együtt a gyászmisét, és a sok működési helyéről tömegesen érkező hívek kíséretében temetjük el szeretett szülei és három kistestvére mellé a péceli temetőbe. Tanára és plébánosa. BÁNHIDI LÁSZLÓ (1914—1984) Szüleinek egyetlen gyermekeként született Szegeden 1914. február 22-én. Itt végezte teológiai tanulmányait a Hittudományi Főiskolán. Még nem volt ekkor 23 éves. Hogy ilyen fiatalon felszenteli-e a püspök, kétséges volt. De sikerült! 1936. nov. 22-én Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök a Fogadalmi templomban a család nagy örömére pappá szentelte. Első ünnepélyes szentmiséjét a Szeged-rókusi templomban mutatta be, ahol keresztelték, s ahol első áldozó volt. Az ünnepélyességet növelte a 11 kis ministráns, akik liturgikus jelvényekkel vonultak be a templomba. Hamarosan megérkezett a dispozíció is. Első állomáshelye Szeged-Mőraváros, ahol mint hitoktató működött. Utána Mezőkovácsházán három évig mint káplán tevékenykedett, majd ismét Móravárosba került, ahol 12 éven át működött. Ekkor volt zárdalelkész is. Ebben az időben kapott kinevezést a leányifjúság pasztorálására is a KALÁSZ keretében. Lelkigyakorlataival, elmélkedéseivel értékes lelkipásztori munkát végzett. Adminisztrátor volt Szeged-Alsóvároson. 1952-ben Szőregre került, ahol előbb mint káplán, később mint adminisztrátor, s végül mint plébános végzett eredményes munkát 18 éven át. 1970-ben — betegsége miatt — nyugállományba vonult Szegedre, de Sze- ged-felsővároson, Szeged-Petőfitelepen és a Szent József templomban vállalt kisegítő munkát. Szívesen segített mindenhol, ahová bizalommal hívták. László napján minden esztendőben sokan keresték fel jókivánataikkal. így volt ez az idén is. Ki gondolta volna, hogy már csak három napig él?! A télen vírusos tüdőgyulladást kapott, ami 1—2 napra ágyba döntötte. Amikor azonban a láz szűnt, ismét felkelt és végezte a dolgát fáradtan is. 103
