Szolgálat 64. (1984)
Könyvszemle - Edilbert Lindner: Assziszi Szt. Ferenc Kapucinus rendjének szentjei (Rákos B. Raymund)
Szeged Alsóváros nemcsak százezernyi földettúró magyarnak adott lelki erőt, hanem kulturális életünk sok nagy személyiségének is forrásul szolgált. Dugonics András, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Tömörkényi István, Békés Gellért, Juhász Gyula mellett Móricz Zsigmond is a „havi búcsún“ gyűjtötte anyagát Rózsa Sándor-regényé- hez. Bálint Sándor ezt mind dokumentálja és — mindezt összevetve egy templom szellemi kisugárzásának felmérése során — rámutat a történeti néprajz interdiszciplináris jelentőségére. A szegediek kirajzottak, Bálint Sándor viszont a Havi Boldogasszony áldásával elindulva messze kisugárzott. Nemcsak a magyar népi vallásosság kutatását alapozta meg, hanem azt is elérte, hogy fiatal magyar kutatók munkáját tovább folytatják és világszerte nemcsak neki, a mesternek, hanem a nemzetnek is dicsőségére vállnak. Gaál Károly P. Edilbert Lindner: Assziszi Szent Ferenc Kapucinus Rendjének Szentjei. Kapuziner Kloster, Wien 1983. — 409 oldal. Blanár Mihály nyíregyházi írónak 1982-ben megjelent és már 2. kiadást elért műve után: „Pio atya“ (Kapuziner KI., Wien 1982, 1983, 140 o.) jelen könyvfordítása németből (Die Heiligen des Kapuzinerordens) újabb nyeresége a magyar egyházi irodalomnak. Tizenegy szentté avatott kapucinus szerzetes életét ismerteti a történelmi levegővel telített könyv. Közülük az utolsónak egy féloldalt juttatott a kiadó, mivel szentté avatásakor a kötet nyomdai munkálatai már igen előrehaladott állapotban voltak. E hiány azonban elenyészik a másik tíz szent életének gazdag aszketikus anyaga mellett. Kantalicei Szent Félix (1515—1587) „tűzben megpróbálva“ és tudatos vállalásával annak, hogy „a kolostor nem olcsó üdülőhely, hanem a tökéletességre irányuló őszinte törekvés helye, szigorúan a rendi szabályokhoz tartotta magát. Rómában alamizsnagyűjtőként a megaláztatások között Néri Sz. Fülöppel versenyre kelt a tréfálkozásban. Mivel „katonának fegyverrel a kezében, szamárnak nyereggel a hátán kell meghalnia“, idős korában sem engedett meg magának pihenést. Monte Granárói Szt. Szeráf (1540—1604) Loretótól délre született; kőművesből lett kapucinus; egész életét meghatározó nevet kapott, izzott Isten és az emberek szere- tetétől. Megpróbáltatásokkal teli kolostori életében belső bátorítást kapott: gyakorold a türelmet és járd a kereszt útját. Leonisszai Szt. József (1556—1612) Latium és Umbria határán született. Pap lett a kapucinus rendben. Közismert csodája volt, hogy a Földközi tengeren hánykódó hajó utasainak kenyeret szaporított. Konstantinápolyban a keresztény foglyok között élt; pestis idején félelem nélkül szolgálta a betegeket. Umbriában apostolkodása központjába nagyböjti beszédeit állította. Sigmaringeni Szt. Fidél (1557—1622), a Felső-Duna mentén született a Roy családból. ügyvédként lépett a kapucinusok közé. A Zwingli megosztotta Svájc apostola lett; hitszónokként „nem riadt vissza a tüzes vastól“. Feldkirchenben szociális gondoskodásé gvardián. Graubündenben a katolikus misszió megalapítója, majd vértanúja lett. Viterbói Szt. Krispin (1668—1750) cipészinasból lett fráter. „A középszerűség nem volt kenyere“, jegyese azonban a szegénység. Tolfában, a Tirréni tenger felett fekvő városban, Rómától északra, imájára többen meggyógyultak, még olajbogyói és fügéi is patikaszernek számítottak. Több olasz kolostorban élt. A mennyországot nem a naplopóknak találták ki, — mondogatta. Brindizi Szt. Lőrinc (1559—1619) minorita ruhában kezdte meg Szt. Ferenc követését, amit Velencében szemináriumi tanár nagybátyja unszolására kispapi öltönnyel cserélt fel, de utána itt kérte felvételét is a kapucinusok közé. 1583-ban pappá szentelték, négy évre rá velencei házfőnök lett, újabb hat év után pedig tartományfőnök. Az ő idejében, minden udvari rosszindulat ellenére, Prágában is letelepedtek a kapu7 89
