Szolgálat 64. (1984)
Könyvszemle - Vallomások Teilhardról (R.)
cinusok. — 1601-ben katonáival visszaverte Székesfehérvár török ostromát. Bajorországi apostolkodásából Rómába, majd Nápolyba ment, innen egyházi küldetéssel Genovába, Madridba és Portugáliába hajózott. Liszabonban halt meg. — XXill. János pápa, 1959-ben az egyháztanítók közé iktatta. Lakóni Szt. Ignác (1701—1781) hazája Szardínia szigete. A vézna ifjú beöltözéskor kapta az Ignác nevet; 1722-ben tett fogadalmat. Több kolostorban folytatta szerzetesi életét mint kertész, szakács, alamizsnagyűjtő. Gyermekek barátja, szülők támogatója volt. Már életében szentként tisztelték. Gyakori, sőt napi szentáldozása (felettesei engedélyével) legfőbb kegyelemforrása lett. Kamporosszói Szt. Ferenc (1804—1866) a genovai tengeröböl szentje. 1825-ben kapta a Ferenc Mária nevet. Jóságosán, derűsen ápolta a betegeket, és az éhező Genova gondviselő alamizsnagyüjtöje lett. „Kitapogatta Isten gyenge oldalát', az irgalmát, minden bajbajutottnak. IX. Pius pápa megaláztatásai között igen szenvedett. — Genovában halt meg. Parzhami Szt. Konrád (1818—1894) „háromszáz esztendős lelki aszály és terméketlenség után az ország első szentje lett: az altöttingi Szt. Anna kolostort a kapucinusok kriptájának szánták, de éppen ebből a kolostorból sarjadt egy új élet." — Ha vallásossága miatt tréfálkozni akartak vele, nyugodtan azt felelte: az imádság senkinek sem árt. Fáradhatatlan zarándokként számos búcsút vezetett; igen kedvelte a Passau melletti Sz. Anna kegyhelyet. — Harmincegy évesen Altöttingben megkezdte szerzetestestvéri életét, közel 40 éven át a kolostor kapusaként. A híres búcsújáró helyen ez a „csak portási“ feladat, gondos és szüntelen alamizsnaosztással egybekötve, az egész kapucinus rendtartomány legnehezebb feladatának számított. Juliáni Szt. Veronika (1660—1727) az Adriai tengerparton született. Pici korát meghaladó értelemmel fogta fel és vallotta hitünk titkait, főként a Megváltó szenvedését. Cittá di Gastello (Umbria) kapucinus apácái vették fel 1677-ben. Mint a kegyelem minden misztikus hordozójának, neki is kemény harcot kellett vívnia a sátánnal. Legnehezebb munkáit és minden szenvedését a bűnösökért ajánlotta fel. „A rendi növendékek szolgálatában“ haláláig a novíciák között maradt. „A szenvedés tüzében megpróbálva“, gyakori látomások gazdag tapasztalatával, a zárda apátnőjeként halt meg. Castelnuovoi Szt. Lipót (1866—1942), a Mandic család 12. gyermekeként született. A kapucinus ferencrend tagjaként 1890-ben szentelték pappá; 1909-ig több kolostorban dolgozott, akkor padovai templomukba került gyóntatónak, és ez is maradt haláláig. Igénytelen kis teste kegyelemtől elhalmozott lelket hordozott. VI. Pál pápa 1976-ban boldoggá, II. János Pál pápa 1983-ban szentté avatta. Minden fejezetnél az ismertetett szentnek életét jellemző egész oldalas képe látható, mely már bevezetésként kíváncsiságot kelt. A barna kötésű, aranybetűs könyv jól simul az olvasó kezébe, aki csaknem teljes öt évszázad történelmét éli át, bejárva tudásból vagy tapasztalásból ismert országokat, városokat, elmerülve a szemlélődő és gyakorlati vallásosság mélységeiben. Az író vagy kiadó minden fejezetcímnél a szentnek neve után talán kitehette volna a születés és elhalálozás évét, amely egyébként az életrajzból könnyen kihámozható. A művet fordító Blanár Mihály szavával szívesen vallom én is: a könyv minden sorát és betűjét a kapucinus szentek szelleme hatja át. Rákos Raymund Vallomások Teilhard-ról, Róma 1984, 377 oldal, összeállította: Golen Károly, a francia szövegeket fordították: Golen Károly, Rezek Román OSB és Szabó Ferenc SJ. , örömmel üdvözöljük ezt a vallomás- és tanulmánygyűjteményt, amely a nagy jezsuita gondolkodó, tudós, filozófus és teológus eszmevilágába vezet be szakavatott szerzők írásaival. A Szent István Társulat kiadásában 1980-ban megjelent egy 686 ol90