Szolgálat 64. (1984)

A két szövetség

múlté, aminek ma már nincs jelentősége. Három tanulmányunk kifejezetten ezt akarja ellensúlyozni. Jézus, „Ábrahám fia“ (Mt 1,1) iránti szeretetünk megköveteli ezt; csak a két szövetség együttes szemléletében ismerjük föl Isten tervét a világgal, találjuk meg tanításának teljességét.

Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy egyszerűen elhanyagoljuk az ószövetségi iratok olvasását. Mintha ott nem az örök Isten szólna és tanítana. Ezért fontos megszívlelni Farkasfalvy Dénes sürgetését: legyen az ószövetség is lelkiolvasmányunk. Eligazít, hogy hogyan meríthetünk belőle valódi hasznot, hogy válhat személyes találkozássá.

De furcsább eltévelyedéssel is találkozunk. Egyesek még a liturgiában, a szentmisében is rendszeresen mellőzik az ószövetségi szemelvényeket. Pedig ha fél szemmel nézzük az üdvtörténetet, ha fél fülünket nyitjuk meg az Igének, ne csodálkozzunk, hogy csak félútig jutunk el, féligazságokat fedezünk föl. Hegyi György kimutatja, hogy a liturgiareform éppen az ószövetség rendszeres használatával akarja megújítani a lelkiéletet, teljessé tenni az evangélium hirdetését. ,J7e gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni“ (Mt 5,17-18). Jó emlékezni arra, hogy Máté ezt a kijelentést erkölcsi kérdések tárgyalásakor hozza. Ugyanis ezen a téren „intézzük el“ legkönnyebben az ószövetséget: itt már igazán nincs mondanivalója. Tagadhatatlan, hogy nem helyezhetjük megváltásunk reménységét a törvénytartás külsőségeibe. De hogy mit veszítünk ha nem ismerjük jól az ószövetséget és ha nem hasonlítjuk valóban össze az újjal, arra gyönyörű példát találunk Jacques Briend — a párizsi Institut Catholique tanárának — tollából. Kifejti, hogy mi is a negyedik parancs értelme és mit jelent jézusi beteljesítése.

Arcélünket Békési István rajzolta meg Fulton Sheen-ről, korunk egyik legjelesebb egyházi szónokáról. Feltűnő, hogy beszédeiben mennyi helyet biztosít a két szövetség írásainak a közvetlen tapasztalatból merített példák mellett. Tudatában volt annak, hogy az írásokban megörökített események és személyek, imák és tanítások minden kor emberéhez, a maihoz is szólnak.

Egy az üdvösség rendje Ábrahám kiválasztásától Jézus dicsőséges eljöveteléig. Mindannyian úton vagyunk, bármilyen korban is éljünk. Akkor készülünk jól a végső találkozásra, ha jelenünkben (újszövetség) nem feledkezünk meg múltunkról (ószövetség), mindezt egységbe építjük.

4