Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Jacques Briend: Tiszteld apádat és anyádat
6.21) a MTörv 6,20-24, szolgáltat erre jó példát: Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek, akkor így válaszolj fiadnak: „A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból. Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomban, a fáraón és egész háza- népén, bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért. S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. Javunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy parancsolta nekünk.“ Szükséges tehát, hogy a szülők átadják gyermekeiknek a hivő hagyomány ismeretét, amelyet ők is kaptak, megtanultak és a lehetőség szerint gyakoroltak. Amikor tehát a Tízparancsolat megkívánja, hogy a gyermekek tiszteljék szüleiket, az elsősorban nem azért van, mert életüket nekik köszönhetik. A fő az, hogy ők tanították meg gyermekeiknek a törvényt, beleértve mindazon csodatettet, amit Isten Izraelért tett. Tagadhatatlan, a negyedik parancs nagyon általános marad; de csak azért, hogy egyetlen szövegben egyesítse mind a gyermekek konkrét magatartását idős szüleikkel szemben, mind pedig hálájukat, mivel a hitet nekik továbbadták. A negyedik parancs helyét a Tízparancsolatban, valamint pozitív fogalmazását az a fejlődés magyarázza meg, aminek folyamán mindinkább tudatossá vált a lelkiismeretben, hogy a szülők feladata tovább adni a hivő közösség élő hagyományát. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a számkivetéssel megszűnt az összes vallásos és civil intézmény és a nép vallásos önazonosságát csak a szülők tarthatták fönn a törvény továbbadásával. Félni vagy tisztelni A Leviták könyvének egyik szakasza összekapcsolja a szülők iránti félelmet a szombat tiszteletével. „Mindenki félje anyját és apját. Tartsátok meg a szombatomat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek“ (Lev 19,3). Ez a fogalmazás hasonló a Tízparancsolat előírásához, csak a sorrend fordult meg: most a szülők tisztelete került az első helyre. A szöveg érezteti: a szülői tekintély elismerése a gyermekek részéről odavezet, hogy ezek a szombatot is megtartják. Nemde a szombat a zsidóknak Isten működésének ünneplése, dicséretének napja? A számkivetés óta a családi sejt feladata, hogy keretet biztosítson a szombat megtartásának. A két előírás összekapcsolását jól szemlélteti az a feladat is, amit a Második Törvénykönyv szövege juttat a szülőknek. A Tízparancsolat ottani felsorolásában a szülök tisztelete a szombaté után következik. A szöveg úgy van felépítve, hogy első helyen Istenről beszél, és a szülőkre vonatkozó parancs mintegy összekötőkapocs az Istenre irányuló szombat-törvény („A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé“, MTörv 5,14) és a felebarátot érintő egyéb rendeletek között (MTörv 5,17-21). 21
