Szolgálat 64. (1984)
Tanulmányok - Jacques Briend: Tiszteld apádat és anyádat
A Lev 19,3 azonban mégis különbözik a MTörv 5,16-tól. Az első a „félni“, a másik a „tisztelni“ igét használja. A fordításokban az elsőt is leginkább a „megbecsülni", „mélyen tisztelni“ kifejezéssel adják vissza — ami azonban keveset mond. (Ford. megj.: A Szt. István Társ. fordítása a Lev 19,3-nál is „tisztelni“-t ír; a francia a „craindre“, a német Einheitsübersetzung pedig a „fürchten“ szót használja.) Figyelembe kell venni, hogy a biblikus szövegekben gyakori a „féljed az Istent“ kifejezés. Az Isten és akarata iránti hűséges és bizakodó magatartást jelenti. Ezért, ha a szülők közvetítik gyermekeiknek Izrael élő hagyományát Isten iránt, akkor a gyermekek magatartását nem korlátozhatjuk puszta emberi tiszteletadásra. Szüleiknek nyújtott tiszteletadásukban Isten iránti hűségüknek is kifejezésre kel! jutni, erről is tanúskodniok kell. Meglephet, hogy összekapcsoljuk a gyermekek Istenhez való viszonyát és szüleik iránti tiszteletüket, de a már idézett biblikus szövegek erre a következtetésre utalnak. Még megalapozottabb ez az összefüggés, ha próbáljuk megérteni, miért jelenik meg oly váratlanul a „tisztelni“ szó a negyedik parancsban (MTörv 5,16). A Szentírás tanúsága szerint ugyanis, ha tiszteljük az embereket, főleg a vezetőket, akkor elsősorban Istennel szemben kell így viselkednünk; mindenek- felett őt kell tisztelnünk. Ezért nevezi a zsoltáros a hívők közösségét „Istent dicsőítő“-nek, akik „nevét tisztelik és ünnepük“ (Zsolt 22,24; 86,12). Istent azonban azzal is tisztelhetjük, amit az embereknek teszünk, — ahogy a közmondásban is találjuk: Aki elnyomja a szegényt, Teremtőjót bánjta, de aki megkönyörül a szegényen, az tiszteli (Péld 14,31). Ahogy a zsidótól megkívánták, hogy tisztelje és gyönyörűnek nevezze a szombatot (Iz 58,13), hasonló módon kell a fiúnak szüleiben is magát Istent tisztelni, mivel Isten ismeretét rajtuk keresztül kapta. Ennélfogva ha egyáltalában beszélhetünk kifejezések erejéről, akkor a „tisztelni“ igében több erő rejlik mint a „fé!ni“-ben, jóllehet találunk olyan helyet is, ahol a kettő egymás mellé van állítva (vö. Iz 29,13). Mindenesetre a MTörv 5,16-ban használt ige mutatja, hogy mi mindent foglal magába a szülőkre vonatkozó parancs szövege. Rövidségével egyszersmind hangsúlyozza a szülők felelősségét gyermekeikkel szemben — ami nem is a legkisebb paradoxonja a parancsnak. A parancs a későbbi évszázadokban A szülők tiszteletének fontosságáról több helyen tanúskodik a Biblia; ezek az előbb kifejtett értelmezés ellenpróbáját alkotják. A szövegek, amelyekre hivatkozunk egyrészt föltételezik, hogy a parancsot már megfogalmazták, másrészt a száműzetés utáni korból erednek, tanúságuk mégis rendkívüli. Az első egy vádirat a papok ellen Malakiás könyvecskéjéből (Mai 1,6). Nagy jelentőségű számunkra a próféta gondolatmenete. Isten, aki atya és mester, nem joggal várhat tiszteletet és félelmet papjaitól, ha valóban szívükön viselik szolgálatát szentélyében, éppúgy mint ahogy „a gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát?" Az érvelés kiindulópontja nem más mint a negyedik parancs. Nemcsak 22
