Szolgálat 63. (1984)
Halottaink - Ferencsik Lőrinc (Confratres) - P. Dr. Sellye (Schön) Vince SDB (J. Steinberger)
Egy szegény asszony temetése után megkérdezte: volt-e miből eltemetni? „Mert ez a tisztelendő úr minden pénzét a szegényeknek adta." Fratres et amici FERENCSIK LŐRINC (1920—1984) Január 17-én — keresésére behatolva — a sólyomkövári plébánián fekvőhelyén halva találták. A legutóbbi időkben szívével gyengélkedett. Küzdelmes végóráknak nyoma sem látszott, nyilván csendesen „elaludt az Úrban", Szent Timóteus és Titusz emléknapjáról Merici Szent Angéla emléknapjára virradó éjszaka. Szívesen emlegetjük Szent Timóteust és Szent Tituszt, mert hozzájuk hasonló „kedves tanítvány" volt. Nem volt reá soha panasz, nem volt vele soha semmiféle bonyodalom, nehézség, vita, sem szolgálati, sem személyi jellegű; odaadóan, okosan, megbízhatóan és jókedvvel szolgált mindig és mindenütt. Az első gondot most okozza, amikor halálával nagy gondot jelentő űrt hagy maga után, de ez csak dicséretére szolgál. 1920. jól. 7-én született a sólyomkővári plébániához tartozó Szilágy megyei Hármaspatakon (Valea Tirnei). A középiskola első éveit Nagyváradon végezte mint a Szent József intézet bennlakója, Szilágysomlyón folytatta, és ott érettségizett. Itthon végezte el a teológiát, és 1944. júl. 2-án szentelték pappá. 1944. aug. 1. és 1948. nov. 30. között segédleíkész volt több helyen, majd Magyarpatakon több mint húsz éven át plébános, 1969. júl. 1-étől pedig sólyomkővári plébános. Az egyházmegye előbb tb. kanonoki címmel, majd a bélfenyéri plébániához tartozó Olcsa — egykori prépostság — címével ruházta fel. Szerető hívei kívánságára plébániája templomkertjébe temette dr. Dászkál István ordinárius, 36 paptárs és nagyon sok hivő részvételével; így halálában is hívei közelében maradt. Szeretette! emlékezzünk reá, imádkozzunk érte, és tanuljunk életéből. Confratres P. DR. SELLYE (SCHÖN) VINCE SDB (1907—1983) Váratlanul, de nem készületlenül halt meg közlekedési baleset következtében, 1983. szept. 18-án, amikor a horni Canisius-otthonból szentmisére ment autóján St. Bernhard községbe. Éppen azon a vasárnapon akart az egyházközséggel egy „kis katolikus napot" tartani, emlékezésül a Szentatya látogatására a „nagy" katolikus napon. Váratlan, megrendítő halálhíre mindent más fénybe vont. Hányszor idézte a rábízottaknak: „Legyetek készen, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát" — és intette őket: kövessenek el mindent, hogy valóban jól fölkészüljenek erre a bizonytalan órára. Nemcsak beszélt róla, hanem maga is igyekezett így élni. Sok gyermekes, jó keresztény családból született 1907. febr. 9-én Budaörsön. Szentkereszten a szalézieknél végezte a gimnáziumot, s 1922-ben a rendbe lépett. Elöljárói Torinóba küldték tanulni, itt tett teológiai doktorátust, s 1931jben pappá szentelték. Ezután mint professzor és később igazgató működött a rend szentkereszti teológiai főiskoláján, 1948-ban pedig tartományfőnök lett. Négy évi fogság után munkásként kereste meg kenyerét 1964-ig, amikor engedélyezték kivándorlását Ausztriába. Először öt évig gyóntató volt a tiroli Landeck tanulóotthonában, azután Rómában egy évig a magyar vendégház vezetője. 1970-ben került a kései hivatások szemináriuma, a Canisius- heim spirituálisaként Hornba, egyben a közeli St. Bernhard plébániáját gondozta. Rendjének lelkes tagja volt, sokoldalú tehetségét mindig örömmel állította szolgálatába. Szívesen vállalt minden feladatot, és lendületesen teljesítette. A tudomány és a művészet embere volt, igen jártas a teológiai és a szépirodalomban s a magyar történelemben. St. Bernhard plébániatemplomának műkincseivel sokat törődött, joggal
