Szolgálat 63. (1984)

Halottaink - Pállya Imre Hubert OSB (Galambos Iréneusz OSB)

tekinthető a templom restaurátorának. Tevékeny tagja volt a Szent Gábor katolikus filatelista egyesületnek, a Canisius-otthonban is bélyeggyűjtő csoportot alapított és vezetett. Megyéspüspökük 25 éves jubileumára feltűnést keltő kiállítást is rendeztek. Don Bosco jelmondata: „Lelkeket adj nekem Uram, minden mást végy el!“ — az ő mottója is volt. Lelkipásztori működését gazdag ötletesség és 'kezdeményező erő jel­lemezte, különösen az ünnepek megszervezésében. Közkedvelt szónok és keresett gyóntató volt nemcsak hívei között, hanem az esperesi koronákon és lelkigyakorlato­kon is. Nagyon szerették esti elmélkedéseit a Canisiusheimben. Mint Don Bosco fiá­nak, különösen szívén feküdt a gyerekek és az ifjúság ügye. Sok éven át irányította plébániáján a ministráns- és ifjúsági csoportokat, s egészen 75 éves koráig — ekkor különben St. Bernhard díszpolgárává választották — tanított az elemiben hittant. Sírjánál egy fiatal tanító többek között ezeket mondotta: „Nemcsak pap volt, hanem nagyszerű nevelő és pedagógus is. Valamennyiünknek támaszt nyújtott és meghitt biztonságot. Azok közé az emberek közé tartozott, akik iránt korlátlan bizalommal le­hetett az ember, akikhez eljöhetett gondjával, bajával tanácsot kérni. Sokunkat taní­tott meg imádkozni, sokunkat gondozott az iskolában, sokunkat vezetett közelebb Isten­hez. Gyakran és mélyre behatóan elénk tárta, milyen az Isten előtt gazdag élet, úgy­hogy ma a sírjánál fölösleges ebből részleteket kiragadni és méltatni. Olyan ember volt, akinek többet köszönhetünk, mint szavakkal ki lehetne fejezni. Azt hiszem, becsü­lettel elmondhatjuk: boldogok vagyunk, hogy egy ilyen ember a mienk volt." P. Johannes Steinberger, a Canisiusheim igazgatója nyomán PÁLLYA IMRE HUBERT OSB (1907—1983) A pannonhalmi Szent Benedek-rend visszaállítása (1802) óta mintegy száz rendtag a mai burgenlandi területről jött. Többek között a nagy főapát, Kruesz Krizosztom (1819—1885) Völgyfalváról (Zillingtal), a későbbi esztergomi segédpüspök, Kohl Me- dárd (1859—1928) Radafalváról (Rudersdorf), Strommer Viktorin és Blazovich Jákó Répcesarudról (Frankenau), Schermann Egyed Németgyirótról (Deutsch-Gerisdorf), Klemm Antal Lékáról (Lockenhaus), Garami Elek Feketevárosból (Purbach), Schaller Mátyás Borbolyáról (Walbersdorf), Monsberger Ulrik c. apát és kormányzó perjel Tormafalváról (Krensdorf). P. Hubert is Burgenlandben, Lakfalván (Lackendorf) született 1907. febr. 6-án tanító- családból. A keresztségben az Imre nevet kapta. A soproni bencés gimnáziumba járt, mint sok más burgenlandi. 1923-ban kérte felvételét a rendbe, ahol a Hubert nevet kapta. Teológiai tanulmányai mellett matematika—fizikatanári oklevelet szerzett a bu­dapesti egyetemen. 1931-ben szentelték pappá, újmiséjét Sopronban tartotta. Első ta­nári működési helye Esztergom volt. 1933-ban került Pápára, ahol hamarosan a város egyik legközismertebb személyisége lett. A bencés gimnáziumon kívül az Irgalmas Nővérek intézeteiben is tanított, és szívesen segített a lelkipásztorkodásban is. Az iskolák államosítása után, 1948-ban azonnal vállalkozott három Pápa környéki kisebb község: Pápadereske, Dáka és Kéttornyúlak lelkipásztori ellátására. 25 éves tanári és 20 éves lelkipásztori munka után 1967-ben nyugdíjba ment, és visszatért Pan­nonhalmára. Itt továbbra is kisegített a főapáti irodában, különösen a német nyelvű levelezést intézte. 1978 óta súlyos betegség nagyrészt ágyhoz kötötte, de még halála előtt pár nappal is az őskeresztény irodalom fordításán dolgozott a megjelenés alatt álló sorozatba. 1983. nov. 21-én tartott temetésén nemcsak rendtársai vettek részt, hanem sok világi pap és egykori tanítványai is. Testvérei és rokonai Burgenlandból, Sopronból és Budapestről jöttek. Különösen megható volt egykori tanítványainak búcsúzása: dokto­rok, tanárok, tekintélyes öregurak. A szerzetesiskolák szellemére jellemző szószólójuk búcsúbeszéde: .99

Next

/
Oldalképek
Tartalom