Szolgálat 63. (1984)
Könyvszemle - Pázmány Péter művei (Szabó F.) - Pázmány Péter. Válogatás műveiből (S. M.)
lemmel voltak rá, hogy az elmélet és a gyakorlat kiegészítse egymást. Felüdülve gazdagodunk a magyar teológiai írók sokrétű munkáján, amely az utolsó évtizedek túlzásait elkerülve az olvasóval megláttatja Isten Fiának arcvonásait. örvendetes, hogy a kiadó Szent István Társulat ismételten módot ad a teológia mai magyar művelőinek arra, hogy nyilvánosságra hozzák egy-egy rövid írásukat. De az Alföldi Nyomda (Debrecen) tetszetős, könnyen olvasható munkája is elismerést érdemel. Várjuk a következő teológiai Évkönyvet! Gianone Egon Pázmány Péter művei. Szépirodalmi, Budapest 1983, „Magyar Remekírók“ sorozat, 1183 o. Tarnóc Márton válogatása, szöveggondozása és jegyzetei. Az év elején megjelent Pázmány-antológia az újabb magyarországi könyvkiadás egyik jelentős állomása. Régen vártunk erre a kötetre. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy Pázmány teremtette meg a magyar irodalmi nyelvet; Kosztolányi ismert szavai szerint „ő a magyar próza atyja és törvényhozója“. Szerencsére az utóbbi két évtizedben szép eredményeket mutat fel a Pázmány-kutatás: lassan-lassan kezdi meghozni gyümölcseit „Pázmány ébresztése“ (lásd: Vigilia, 1983. július; különösen Bitskey István tanulmánya: „Egy modern Pázmány-kép elé“). Öry Miklós, Klaniczay Tibor, Rónay György, majd Bitskey István, Benda Kálmán, Borsa Gedeon, Hargittay Emil, Holl Béla, Kolozsvári- Grandpierre Emil, Tarnóc Márton és mások kutatásai, szövegkiadványai után egyre hitelesebb képet alkothat a mai magyar olvasó a katolikus megújulás XVII. századi vezéralakjának politikai-vallási, egyházi szerepéről, illetve — ha erre egyáltalán szükség volt — irodalmi jelentőségéről. Tarnóc Márton szép válogatása is ezt segíti elő, hiszen Pázmány összes Munkái magyar sorozatának kötetei, amelyeket a századforduló táján jelentettek meg, ma már alig hozzáférhetők a nagyközönség számára. Tarnóc Márton az utószóban bemutatja Pázmány művét és újabb értékeléseit: ez a rövid ismertetés is elég ahhoz, hogy az átlagolvasó elhelyezhesse a korban és a magyar kultúrtörténetben ezt a páratlan életművet. Terjedelem szempontjából ez az antológia minden korábbi szövegválogatást felülmúl. A szerkesztő, előnyös helyzetét kihasználva, arra törekedett — mint maga írja (1061—1062 o.) — „hogy mind a polemikus, mind a kegyességi írásokból, de különösen a prédikációkból olyan nagy, összefüggő részeket“ vegyen be a kötetbe, „amelyek együtt az egész pázmányi életmű sokszínűségét, nyelvi-esztétikai értékeit hitelesen, a mai olvasó számára is élvezetes formában reprezentálhatják“. A szöveget a Magyar Remekírók sorozat gyakorlata szerint gondozta; többek között megőrizta a maitól eltérő, de Pázmány stílusára jellemző hangalakokat és ékezéseket. A prédikációk kivételével közli a latin hivatkozásokat a főszövegben, a fordítást és a magyarázatokat pedig a jegyzetekben. Jegyezzük meg; a jegyzetek általában kielégítők, csak néha a teológiai fogalmak magyarázata pontatlan (pl. az 1075. oldalon a Szent- háromságra vonatkozó latin terminológia értelmezése). Az antológia sikere is bizonyítja, hogy nagy-nagy űrt tölt be ez a szép Pázmány-válogatás. Szabó F. Pázmány Péter. Válogatás műveiből. Válogatta: Öry Miklós, Szabó Ferenc és Vass Péter. Szent István Társulat, Budapest 1983. I. k. 401, II. k. 378, III. k. 383 o. Röviddel Tarnóc Márton fönt ismertetett kitűnő válogatása után jelent meg impozáns kiállításban a Szent István Társulat kiadványa, újabb örvendetes jeleként a hazai Pázmány-reneszánsznak. Sajnos a három szerkesztő közül csak egy érte meg a kötet megjelenését. P. Őrynek — Szabó Ferenccel együttműködve — az I. kötethez írt alapos bevezető volt utolsó nagyobb munkája. Ebben a 74 oldalas életrajzban és méltatásban olyan ember szól, aki egy életen át tanulmányozta Pázmányt, tehát kevés szóval is sokat tud mondani, és amit közöl, csupa lényeg. Értékesek és érdekesek a hozzá83
