Szolgálat 63. (1984)
Könyvszemle - Teológiai évkönyv (Gianone E.)
KÜNYVSZEMLE TEOLÓGIAI ÉVKÖNYV 1982. Szent István Társulat, Budapest, 1982. — 482 o. Jézus Krisztus életünk középpontja. Szalai János, Takács Gyula és Tomka Ferenc közreműködésével szerkesztette Szennay András. Ha a teológia és a teológusok alszanak, ennek nyomán az egyház számára mindig fájdalmas ébredés következik be — idézi P. Galtiert előszavában Szennay András. Hogy ma a magyar teológusok ilyen aggodalomra nem adnak okot, ennek bizonyítéka ez a 482 oldalas kiadvány. 36 szerző — köztük prominens neveket találunk — kisebb tanulmányát olvashatjuk a tetszetős kiállítású kötetben. A szerzők névsorát nézve kézenfekvő, hogy itt sokrétű problémalátással kell találkoznunk. Közöttük természetesen túlsúlyban vannak a tudomány szakmabeli művelői: egyetemi, akadémiai, szemináriumi professzorok, köztük magas egyházi méltóságok hordozói; mellettük azonban megközelítő számban találunk gyakorlati lelkipásztorokat, pedagógusokat, családapákat, a tömegtájékoztatás munkatársait, és két női írót. A szerzők legnagyobb része a klérus tagja, világi papok, szerzetesek, több munkatárs a keleti rítushoz tartozik (görög katolikus). A Magyarországon élők mellett három az örök Városban, egy Japánban, egy pedig Brazíliában él. így ez a kötet egyúttal a közeledést is dokumentálja, amely több mint három évtizedes elzártság után globális távlatok bevonásával hat megtermékenyítöen a magyar teológiai életre. A könyv összefogó témája maga Jézus Krisztus, keresztény életünk alapja és középpontja. A 2. Vatikáni Zsinat szellemében akar ez a gyűjteményes kiadvány közreműködni abban, hogy jelenvalóvá, mintegy láthatóvá tegye szerzőinek munkáján keresztül Isten egyszülött Flát, Jézus Krisztust. — Ennek a központi témának keretén belül az egyes szerzők szerteágazó érdeklődése mind témaválasztásban, mind munkamódszerben és stílusban szabadon érvényesül: mintha kaleidoszkópot forgatnánk kezünkben: egyenkinti színes meglátásaikból ha nem is egységes mozaikkép, de olykor káprázatosán megragadó élmény alakul ki. A sok irányból érkező tanulmányokat a szerkesztő három csoportba osztja: 1) Jézus Krisztus igazsága, 2) Úton Jézus Krisztus felé, 3) Jézus a lélek élete. Az első csoport a teológia tudományos világába vezeti olvasóit (filozófia, dogmatika, szent- írástudomány, patrológia, erkölcstan stb.). — A második a lelkipásztorkodás kérdéseivel foglalkozik, főként gyakorlati oldalról nézve (családszociológia, pedagógia, kateke- tika, homiletlka stb.). — A harmadik rész a spiritualitást keresi a keresztény misztika vonalán, egyéni és társadalmi életünk gyakorlati igényei szerint (egyházközség, család, a lelkiélet magaslatai stb.). Túl szűk sajnos a rendelkezésünkre álló keret ahhoz, hogy a 36 munkatárs nevét egyenkint felsoroljuk. Pedig munkájuk is megérdemelné, hogy külön-külőn kiemeljük őket. így az olvasóra marad a feladat, hogy a szerzők felől tájékozódjék. A könyv elején található tartalomjegyzék pedig érdeklődési iránya szerint eligazíthatja. A források idézésénél — a legtöbb szerző ezt megteszi — a 2. Vatikáni Zsinat mellett túlnyomó részt a korszerű irodalommal találkozunk. Magyar nyelvű munkák mellett főként a német nyelvterület szerepel, de francia, angol, olasz, spanyol források sem hiányoznak. Az őskeresztény irodalom, az egyházatyák és a skolasztikusok közvetlen felhasználását azonban sajnos csak igen szórványosan találjuk. Mindent egybevetve a bécsi egyetem egykor neves leíkipásztorkodástanára, Heinrich Swoboda szójátékát idézem: .Theorie ohne Praxis: grau, Praxis ohne Theorie: grausam' (elmélet gyakorlat nélkül szürke dolog, gyakorlat elmélet nélkül viszont szörnyűséges). Az előttünk fekvő kötet ezt a veszélyt áthidalta: a szerkesztők is figye82
