Szolgálat 63. (1984)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
+ Múlt év június 3-án mentem el Belgiumba, elég betegen, a szívvel volt baj, azután egy térdoperáción mentem át, sok fájdalommal, még most is bottal járok. A betegápolást megtiltotta az orvos, de a másik három nővér sok kérésére mégis visszajöttem ide febr. 3-án. Most több időm van imádkozni és a nővérekkel foglalkozni. Sok szegény is becsenget hozzám. 71 éves vagyok, 39 éve Afrikában. Szigetközi kisleány voltam. Minden két évben hazamegyek testvéreimhez. Milyen jóleső érzés, hogy így felkarolják otthoni testvéreink a missziós nővéreket. Hálásan köszönöm az anyagi segítséget és a jó, szép magyar olvasmányokat. Igazuk van: visszaimádkoztak engem Zaire-ba, de jól is tették, mert én itt igazán boldog vagyok. Mennyi alkalom van még az ilyen magamfajta idős nővérnek is a szeretet gyakorlására. Hány éhezőt, ruhátlant látok el itt a kis zárdánk ajtajánál, no meg a szolgálatban levő nővérekről is jól gondoskodom, néha még paprikás csirkével is meglepem őket — nagyon szeretik a belgák ezt a jó magyar ebédet. Cseh Ilona OSU B. P. 246 Likasi, Shaba, Rép. du Zaire + Új munkahelyemen még mindig mamákkal, csecsemőkkel foglalkozom az anyaházban, helybeli szülésznők vezetésével, elhagyott mamák és gyenge csecsemők segítésével, iskolázatlan fiatal leányok védelmével, házi életre való előkészítésével egy tanfolyamon, helyi tanítónők által. Én már jól megszoktam ezt a missziós telepet, ahová másodszor jöttem vissza, mert itt dolgoztam húsz évvel ezelőtt, 1960-tól 65-ig. A gyönyörű és halban gazdag Moero-tó partján örömmel ismertek fel és fogadtak a nagymamák, kísérve a fiatalokat anyaházunkba. Várom a bennszülött nővérek jövetelét, azok a kiképzőt végzik előbb. Sr. Etel f.m.m. Mission Lukonzolwa B. P. 74, Kilwa, Lac Moero Zaire + Mit csinálunk itt Katendében? A közösségben hatan vagyunk: 3 bennszülött és 3 európai nővér. Munkánk: apostolkodás, tanítás, beteggondozás. Van egy árvaház és egy aggok otthona. A lányelemi igazgatója egy zaire-i nővér, a szülőotthon felelőse is. Van egy 210 ágyas kórház, egy vándor beteggondozó és egy egészségügyi központ. Mintegy 500 beteget látunk el naponta. Ennek én vagyok a felelőse. Van egy 4 tagú mozgó csoport, amely 30—100 km-es körzetben a falvakat látogatja, oltják a gyerekeket, tanácsokat adnak a mamáknak. Az árvaházban állandóan 160—180 gyerek van, 1—2 hónapostól 18 évesig. 1955 óta 1680 gyereket fogadtunk be. 4/5-e később visszatér a családi vagy törzsi környezetbe; akiknek valóban nincs senkijük, itt maradnak. Volt növendékeink közt vannak jó családanyák, családapák, egy pap, egy szerzetestestvér és két nővér. Többen középiskolát, egyesek magasabb tanulmányokat is végeztek. Itt Katendében van a bennszülött nővérek noviciátusa. Már 16 fogadalmas nővérünk és 12 novíciánk van. Ami a tanítást illeti: van itt egy elemink fiúk részére, egy közép- és egy technikai iskolánk. A visszamaradt gyerekeknek varró iskolát kezdünk. A környező falvakban vannak elemi iskolák és 4 középiskola. Karácsonyi ajándékukat kis öregeimnek használtam föl. A férfiak inget és nadrágot kaptak, a nők szoknya-blúzt és kötényt. 76-an vannak. Azzal az összeggel, amit küldtek, adhattam nekik a karácsonyi ebédhez egy kis húst — ilyet egyszer—'kétszer látnak évenként — és egy csésze jó teát. Egyszer ehettek kedvükre. Különben takarékoskodni kell az ellátással. Köszönet, ezer köszönet! Az Isteni Gyermeknek is. Milyen figyelmes tud lenni! — Másik küldeményüket félretettem a tuberkulótikus betegek részére. Jelenleg 35 van a szanatóriumban nyílt tuberkulózissal: a kórházban és a vándor beteg74
