Szolgálat 63. (1984)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Egyházszeretet
írás lapjaira írt Jézust, Máriát, elvont fogalomként elgondolt emberiséget „szeretni“ könnyű. De ez még nem valóságos szeretet, hanem csak képzelődés. A szeretet konkrét, fogható. A szeretet ott létezik, ahol testi valóságukban létező konkrét emberekkel élünk együtt, egymás terhét hordozzuk, egymás lábát mossuk. Itt lesz az Isten-szeretet is valóság. Mert „ha az Isten így szeretett minket nekünk is szeretnünk kell egymást“ (1Jn 4,11), „se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal“ (1Jn 3,18). Lássuk tehát, hogy miként is szület- hetik meg bennünk ez a Jézus akarta, igazi egyházszeretet. Aberkiosz sírfelirata 1883-ban fedezett fel egy kutató a mai Törökország területé , Frígia tartományban egy Kr. u. 180 körül készült sírkövet. A feliratot egy Aberkiosz nevű keresztény készítette még halála előtt. Szándékosan burkolt, szimbolikus kifejezésekkel írja le életútját. Magyar fordításban a felirat így hangzik: Én, egy választott ország polgára. Még életemben készíttettem ezt (a sírkövet), Hogy itt legyen nyugvóhelye testemnek. Nevem: Aberkiosz. Egy tiszta pásztornak vagyok tanítványa. Ez a pásztor a hegyeken és mezőkön legelteti juhnyájait. Szemei nagyok, mindent látnak. Ő tanította nekem (az élet) megbízható igéit, ő küldött engem Rómába, hogy lássam a királyi országot És az arany palásttal, arany cipellőkkel ékes királynőt. Ott láttam a ragyogó pecséttel ékesített népet. Meglátogattam Szíria vidékét és minden városát; Niszibiszbe is ellátogattam, az Eufrátesz túlpartján. Mindenütt beszédtársakra találtam. Pál volt... (itt néhány szó hiányzik). Mindenütt a hit volt vezérem; Mindenütt eledelt adott nekem a hit. És egy óriási, tiszta halat, Melyet a tiszta Szűz fogott a forrásban, És barátainak adott örökre eledelül. Nemes bora van e Szűznek; Vízzel kevert bort és kenyeret osztogat. Én. Aberkiosz itt álltam és a szöveget diktálva (köbe) vésettem Hetvenkét esztendős koromban. Aki megérti ezt a szöveget És egy gondolaton van velem, Imádkozzék Aberkioszért. Ezernyolcszáz év távlatából cseng felénk és visszhangzik szívünkben az öreg Aberkiosz vallomása. Igen, mint ó, mi is egy „nagyszemű, mindent látó, tiszta Pásztornak“ vagyunk tanítványai. Mint ő, mi is ettől az egy Pásztortól tanultuk az örök élet megbízható igéit. Mint ő, mi is megtapasztaljuk, hogy ez a Pásztor minden hegyen és minden mezőn, világszerte legelteti nyáját. Ettől a Pásztortól vezetve látogathatjuk meg nemcsak Rómát, Szíriát és a mezopo6