Szolgálat 63. (1984)

Az egyház szava - „Nyíljatok meg Krisztus Lelkének“ (Homília Luzernben)

Őbenne teljesedett be: a názáreti Jézus egész további működése meg fogja ezt erősíteni, ettől a pillanattól egészen haláláig a kereszten és feltámadásáig.

A Szentlélek azonban, aki Jézuson nyugodott, nem akarta csak őrá korlátozni magát. Pünkösd napján Krisztus mint megváltó szenvedésének gyümölcsét továbbajándékozta őt, hogy mindinkább „elvezesse a teljes igazságra“ (Jn 16,13) az egyházat és az embereket. Ilyen módon folytatódik Jézus Názáret- ben megkezdett messiási ideje, amikor ő, akit az ács fiának tartottak, magára vonatkoztatta Izajás próféta szavait.

Ez az akkori názáreti esemény a föld sok helyén megismétlődik, a legkülönbözőbb népek között. Újra és újra az emberek elé lép Jézus, és kimondja ugyanazokat a szavakat: „Az Úr lelke van rajtam, mert az Úr kent föl engem, Ö küldött..Ma nekünk mondta ezeket a szavakat, itt, svájci földön. Ebben az eukarisztikus ünnepségben Ö maga jelenik meg, mint az Úr fölkentje és küldötte, és lesz számunkra örömhírével és eukarisztikus táplálékával a reménység forrásává.

2. A keresztény remény ad nekünk erőt és bizalmat, hogy járjuk annak a világnak az útjait, amely sokakat félelemmel és rettegéssel tölt el, és úgy látszik, hogy értékei fölbomlanak; amelyben az ember mind kevésbé érzi magát védettnek, amelyben a nemzetközi konfliktusok Kelet és Nyugat, Észak és Dél között még jobban kiéleződnek, és az emberiség nagy részének elnyomorodása tovább terjed szegénységben és éhségben. Az óriási technikai vívmányok és a velük való visszaélés lehetősége, valamint a konvencionális és atomfegyverkezés fenyegetése megkérdőjelezik magának az emberiségnek a továbbélését. Az embernek ez a világot átfogó veszélyeztetettsége kihívás minden nemzetnek, a népek felelőseinek és mindannyiunknak. Eléggé tudatában vagyunk-e ennek? Itt Európában is, — nálatok Svájcban is?

Olyan országba jöttem közétek, amelyik bizonyos értelemben egyedülálló. Több mint 170 éve, hogy országotok más néppel utoljára háborúskodott; csaknem 140 éve szenvedett az utolsó polgárháborútól, és idestova 70 éve, hogy államotokat általános sztrájk rázkódtatta meg. Olyan országban vagyok, amelyik polgárainak szorgalma és történelmének szerencsés körülményei folytán a béke és a jólét kertjévé lett. Evvel Svájc egyedülálló, áldott és boldog országnak tűnik.

De csakugyan ilyen boldog ország? Biztonság szigete a fenyegető világégés közepette? Nem bomladoznak-e nálatok, Svájcban is az értékek, nem esnek-e szét itt is az erkölcsi normák? Nem jelentkezik-e itt is a jövő miatti aggodalom, az értelmetlenség érzése, a védettség elvesztése, félelem, hogy már nem tartjuk kezünkben a gazdagság és a haladás gyeplőit? Nem áll-e mindezek mögött a jelenségek mögött is növekvő reménytelenség?

Országotok semlegessége nem óv meg titeket attól, hogy ti is bele ne keveredjetek napjaink világméretű szellemi és politikai kihívásaiba. Rátok is dön51