Szolgálat 63. (1984)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Egyházszeretet

megpróbáltatáson keresztül hitét csodálatosan megőrző kínai egyház; a fiatalságtól duzzadó és rohamosan fejlődő indonéziai egyház: mennyi élet, mennyi probléma, mennyi vitalitás! Nem csoda, hogy a tavalyi püspöki szinóduson az ázsiai püspökök felszólalásai tették a legnagyobb benyomást, ök nem a múltat sírták vissza; nem csupán egyházon belüli kis problémákkal vesződtek, ök tudták, hogy mint Krisztus egyháza milyen küldetésben járunk az egész világ, az egész emberiség javára. A béke, az igazságosság, a kölcsönös kiengesztelő- dés, a vallások megbékélése, a társadalmi bajok orvoslása, a nemzetközi igazságtalanságok kiküszöbölése: ezek voltak azok a nagy kérdések, amelyekről szóltak. Az egyház, ahogy ők látják, nem befelé forduló zárt közösség, hanem az egész emberiség szegényeit szolgáló, békéjét előmozdító, testvériségét építő világméretű élcsoport.

Az egész világon

Szeretem Ázsia fiatal egyházait. De szeretem az öreg európai egyházakat is. Mint magyar ember elég sok nyelvet beszélek, úgyhogy módomban volt közvetlenül érintkezni sok nemzet egyházának fiaival. Németországban németül, Olaszországban olaszul, Kanadában a magyar plébániákon magyarul miséztem, prédikáltam, és mindenütt megtapasztaltam: „ugyanolyan a szívünk“. Mindegyik nemzet persze a maga módján dicséri Istent és éli hitéletét. Mások a tisztaságtól ragyogó, remekül szervezett német plébániák miséi szépen betanult egységes szenténekeikkel; mások a misék az olasz plébániákon, ahol minden kapásból megy, és az új szenténekek némelyike olyan, hogy táncra lehet perdülni rájuk; mások a kanadai magyar plébániák miséi, ahol a régi és új kivándorlók találják meg lelki és szellemi gyökerüket annak az Istennek szívében, akié a föld és minden határai. De mindenütt ugyanazt a „tiszta halat“ nyújthattam a hívőknek, akik mind tudták, hogy „drága kincs a hit, tűrni és remélni megtanít“ (Arany), és hogy „szeretni tisztán: megistenülés“ (Reményik).

Mert az egek országának vagyunk állampolgárai, minden földi országban idegenként élünk; de mert az egyetemes egyháznak vagyunk tagjai, minden ország hazánk. Miéink az apostolok és a vértanúk, miéink a hitvallók és szüzek, miénk Szent Ágoston és Szent Tamás, miénk Assziszi Szent Ferenc és Liziői Szent Teréz, miénk egy kétezeréves múlt, egy az egész földet átfogó jelen és egy örök jövő, miénk a világ, az élet, a halál; miénk minden, mi pedig Krisztusé vagyunk, Krisztus pedig az Istené (1Kor 3,22-23).

A szeplők és ráncok?

De az a sok hiba, bűn, szeplő és ránc az egyházban? Azokat a világért sem szabad letagadni vagy szépitgetni. Az egyház bűnösök egyháza. De az egyházba maga Krisztus épített be olyan elemeket, melyek javulásra, gyógyulásra, megújulásra vezetnek. Ott a két nagy tükör: az evangéliumi Jézus és a jövendő örök élet testvéri közössége. A történelem útját járó egyház ebben a két tükör10