Szolgálat 62. (1984)
Halottaink - Komáromi Titusz OSB (Confrater)
tani a Holdon. Többször emlegethette ezt, mert a Mikulás is meghallotta, s hozott is neki egyszer egy gyémántmisés kazulát papírból, hasonló eredetű „gyémántkövekkel“ kirakva. Belement a tréfába, mint mindig, s hagyta, hogy a Mikulás kísérői beöltöztessék. Azt mondják, halála után megtalálták a papírkazulát a ruhás szekrényében. Tehát megőrizte a Mikulás ajándékát! Az egyik évben arra figyelmeztette a Mikulás: sokszor használja a „hogy úgy mondjam" kifejezést. Másnap óráját ezzel kezdte: „Hogy ne mondjam, hogy úgy mondjam ...“ Akárhogy is kutatok emlékeim között, hiába folytatnám, akkor sem tudnám kifejezni, ki volt ö számunkra. De aki találkozott vele az életben, vagy éppen tanítványa volt, annak nem is kell részletezni. Végakarata szerint nem hangzott el méltatás a temetésen, a gyászmisét is csak egy pap végezte két ministránssal. Előtte majdnem négy napig voit felravatalozva a gyulafehérvári szemináriumban. Ott a szentmisét a két püspök és a szemináriumi rektor koncelebrálta a temesvári ordinárius és vikárius, az egyházmegyei iroda, a tanári kar, az összegyűlt papok és a négy egyházmegye ott tanuló 142 kispapja jelenlétében. A koporsót azután autóra tették, s végakarata szerint Székelyudvarhelyt temették el szülei mellé. A katolikus temető a plébániatemplom mellett van dombtetőn, gyönyörű kilátással. A sírbatételt a segédpüspök végezte. Bár szombat délután volt és az utak síkosak, több mint száz pap gyűlt össze a temetőben búcsút venni tőle. Életében megvalósította azt, ami kívánsága szerint gyászjelentését lezárja: „ ... akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk“ (Róm 14,8). Tanítványa KOMAROMI TITUSZ OSB (1910—1981) A Vas megyei Ikerváron született 1910. febr. 15-én. Gimnáziumi tanulmányait a kőszegi bencés gimnáziumban végezte. A VI. o. elvégzése után Pannonhalmán mint oblátus tanult tovább. Érettségi után, 1930-ban beöltözött, és egykori kőszegi tanára, Kádár Titusz emlékére a Titusz nevet kapta. A noviciátus után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai fakultására került. Egy alkalommal a kitűzött teológiai pályázatot is megnyerte. 1936-ban szentelték pappá. Utána főapáti titkári beosztást kapott. Egy félév után a főapát úr az akkor meghalt kapolyi plébános helyére küldte plébánoshelyettesnek, és figyelmeztette, hogy minél több tapasztalatot szerezzen, mert a főiskolán majd pasztorális-tanárnak akarja megtenni. Élete mégis másképpen alakult. 1937 nyarán áthelyezték az akkor megüresedett zalavári plébániára, amely abban az időben az egyik legtekintélyesebb bencés plébánia volt. Nagy lendülettel fogott a pasztorációhoz. Hívei hamarosan megszerették a fiatal, agilis, mindenkihez kedves plébánost. Háza mindig nyitva állt mindenkinek. Segített, ha valakinek elintézendő ügye akadt. De legnagyobb gondja mindig az ifjúságé volt. A gyerekek és általában a fiatalok rajongtak érte. Még játékaikban is részt vett. Megszervezte és irányította a falu futballcsapatát. Nagy érdemeket szerzett a Kálót és Kalász megszervezésével. A nagy zalavári templomnak még nem volt orgonája. Az apátság és a falu egymásra hárította az elkészítéséhez szükséges összeget. Titusz megígérte Miksa apátúrnak: ha a felét vállalja, akkor az egyházközség összegyűjti a másik felét. Az apátúr kimosolyogta: „Fiam, maga nem ismeri még a falujának anyagiasságát!“ Titusz két hét alatt összegyűjtötte a szükséges pénzt! A falu boldog volt, amikor az orgona először megszólalt. 14 évet töltött Zalavárott. Szociális érzéke miatt a háborús években Is magukénak tartották a faluban. Közben két bencést is nevelt. Az 1949 tavaszán megalakult zalavári esperes! kerületnek ő lett az első esperese. Kinevezése osztatlan örömöt keltett a környék plébánosai körében. Mint jó szónokot szívesen hívták plébániáikra búcsús és lelklgyakorlatos szónoknak. — 1951-ben főpásztora a Somogy megyei volt ferences plébániára, Segesdre helyezte plébánosnak. Új helyén sok munka várta. A visszavonuló németek felrobbantották a műemlék templomot, 1/5-e elpusztult. A ferencesek a háború után még felépítették, de a belső berendezés pótlása már Tituszra maradt. A dombtetőn épült, egyemeletes ferences kolostort „ferences Pannonhalmának“ szokták em96
