Szolgálat 62. (1984)
Halottaink - Fr. Kálóczi János SJ (Confratres)
legetni. Az államosítás után nem vett^ át senki. Neki sikerült megmentenie a pusztulástól: az egészségügyi minisztérium felújította, és állami szociális otthonnak rendezte be. Szigeti Kilián tervezésében gyönyörű nagy orgonát építtetett, a gyűjtéshez a falu protestáns lakói is szépen hozzájárultak. Közben, Segesd kegyhely lévén, az évi két nagy búcsúkor mindig több és több lett a zarándok. Ilyenkor volt igazán elemében. Minden érkező csoportot maga köszöntött a templom kapujában, majd a szentedben. Gondoskodott megfelelő számú gyóntatóról, szónokokról. A nagy és kimerítő munka felőrölte erejét. Kezdett gyengélkedni, de nem akart még nyugalomba vonulni. Azt mondta, kevés a veszprémi egyházmegye papja, s így, ameddig tudja, szolgálja az Urat. Pünkösdkor még a kegykápolnában misézett, prédikált. A helybeliek szerint ilyen szépen még nem hallották beszélni. Majd hirtelen rosszul lett. Az orvos ágyba parancsolta. Tüdőgyulladás. A szen*kenetet még felvette, s másnap éjjel, jún. 10-én meghalt. Temetése valóságos diadalmenet volt. A konce- lebrált szentmisén Paskai László megyéspüspök volt a főcelebráns. A temetésen kb. 120 pap vett részt és rengeteg hivő. Külön autóbusz jött szülőfalujából, Ikervárról s előző plébániájáról, Zalavárról. Egyik veszprémi paptersa írta róla: „Személyében egy igen kedves, melegszívű, jól képzett, mindenki által szeretett lelkipásztor távozott el közülünk. Értekes, érdekes és megnyerő egyéniség volt. A kedves bencés szerzetes az .Imádkozzál és dolgozzál* jelmondatot már kapolyi, majd zalavári plébánossága idején kezdte életévé alakítani. 1951-ben a Szent Benedek-rend keretéből kikerült ugyan, de mindvégig annak szellemében élt és dolgozott.“ Confrater FR. KÁLÓCZI JÁNOS SJ (1895—1983) A jó Isten olyan szobrászművész, aki mindenféle anyagot fel tud használni. Kálóczi testvérünket keményfából tervezte. Kalocsán született 1895. nov. 12-én, kisgazda családban. A noviciátust Szegeden kezdte meg 1920. aug. 14-én. Noviciusmestere, P. Müller jelentéséből tudjuk, hogy még abban az évben elvégezte a 30 napos lelkigyakorlatot, nagy szorgalommal, komoly lelki átalakulással, majd ügyesen a kórházprobációt. 1922-ben már Érdre költözött a noviciátus. 1923-től szülővárosa konviktusában betegápoló. Ekkor volt tanúja a Bellar- mino Róbert szentté avatásához elismert egyik csodának: egy Albin nevű diákjuk gyors lefolyású tüdővész következtében halálán volt. Kilencedet tartottak a leendő szenthez, és a 9. nap reggelén látja ám Kálóczi testvér, hogy Albin a virágokat öntözi. Teljesen meggyógyult. Ezután 1950-ig sokfelé találjuk a testvért: Pécsett, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Mezőkövesden, majd ismét Kalocsán, felváltva mint kapust, betegápolót, sekrestyést. Majd 1970-ig Budán, a Pasaréten lakott egy rendtársával. Itt új oldaláról mutatkozott be: több villa kertjét, gyümölcsösét tartotta rendben, általános elismerést aratva, többek között a nagy népi író, Veres Péter részéről is. 75 évesen, 1970. dec. 12-én testben is, szellemileg is megtörve jött Pannonhalmára. Már kikapcsolódhatott volna a munkából. De nem tette: segített, ahol tudott, néha túlzott ügybuzgósággal is. Hiszen, mint mondottuk, keményfából faragták: amit egyszer a fejébe vett, nem egykönnyen lehetett leállítani. így volt nagy ministrálási buzgalmával is a bazilikában. Különben mindene volt, hogy a tisztítótűzben szenvedő leíkeken segítsen. Miséket mondatott, imádkozott értük — rengeteget. De imádkozott az élőkért is, például a bazilika takarítóiért: gyakran köszönte meg nekik a bazilika tisztaságát, és ígért hálából imát. Buzgón készítette fel a betegtermet a litániákra. Még halála előtti napon is feltette szokott kérdését: „lesz máma litánia?“ Szép tulajdonsága volt még az engedelmesség. Ha a „rektor atyára" hivatkoztak, ez — legalább addig, míg el nem felejtette — hatásosnak bizonyult többször sajnos zavart magatartására nézve. Halálát érelmeszesedés, általános elgyöngülés okozta. Az utolsó hetekben állapota változó volt. Hol a halálát várták, hol pedig újra valamelyik teendőjében buzgólkodott. 97
