Szolgálat 62. (1984)

Könyvszemle - Szántó Konrád: A katolikus Egyház története (Rákos R.)

első része a reformációig tartó másfélezer évet tárgyalja. A megváltás műve, az Egyház születése 1950. évfordulóján megjelent munka az Egyház isteni arculata mellett megláttatja az emberit is. Nem is lehetne másként, lévén látható, szervezett, állandóan fennmaradó társaság, amelynek létét isteni ígéret biztosítja a világ végezetéig.

A munkához előszót maga a szerző írt. „Igyekezett minél jobban figyelembe venni és felhasználni a nemzetközi kutatások legújabb eredményeit s a történelemkritika mai álláspontját“, különös tekintettel a magyar katolicizmusra (11—12). „Bevezetés az egyháztörténelembe" (13—26: fogalma: tárgya, módszerei, forrásai, jelentősége, felosztása) előzi meg a teljes anyagot, a keresztény ókort, 30—692 (27—257. o.) és a keresztény középkort, 692—1517 (259—577.0.). — „Függelék“ a rövidítések jegyzéke, általános irodalom, jegyzetek és speciális irodalom, időrendi táblázat, a római pápák és a jelentősebb államok uralkodóinak jegyzéke. Névmutató és tárgymutató zárja le a kötetet.

Amit P. Szántó az Egyháznak a hellenisztikus-római világban történő kibontakozásánál ír, minden korra érvényes igazság: „a fejlődés főmozgatója a természetfeletti életerőkön kívül az ellentétes emberi erőkkel való állandó konfrontáció“, és: „a fejlődés biztosítéka és győzelmének alapja az egyházban állandóan jelenlevő Krisztus és a szüntelenül működő Szentlélek, továbbá a keresztény vallás vonzóereje és a kegyelemből táplálkozó hívek erkölcsi fensőbbrendűsége“ (29).

A jeruzsálemi ösegyház (46), az egyház terjedése Péter és Pál szervezésében, megszilárdulása (a jelentősebb keresztény községeket 200 körül térkép ábrázolja) az egyház természetfeletti erejére mutatnak: A keresztény vallás elterjedésének legfőbb oka, vonzóerején felül, a hit terjesztőivel együttműködő isteni segítség volt: a vértanúk hősiessége rendkívüli erőforrásul szolgált. „A pogányság szellemi támadása és a keresztény hit védelme“ (89) kiváltotta a hitvallás összefoglalását az eretnekségek ellenében.

A történelem anyaga az egyház istentiszteleti és embermegszentelő tevékenysége, de az egyházszervezet fejlődése is (113—128). „A konstantini fordulat* (138) döntően hatott a kereszténység elterjedésére. A keresztény ókor második szakasza innen kezdődik: összefogás az államhatalommal, és tart 692-ig. — A keresztény ókor tárgyalásánál a Szerző hittörténeti tájékoztatóval gazdagítja az olvasót a tévtanok és válaszként az egyetemes zsinatok tömör bemutatásával.

„A legnagyobb nyugati egyházatya“, Szent Ágoston életműve következik, majd „bűnbánati fegyelem és valláserkölcsi élet“, „a szerzetesi élet kezdete és kibontakozása“, „az egyház missziós tevékenysége“ a germánok, frankok, britek között, valamint Ázsiában és Afrikában. — Ezzel végződik a keresztény ókor tárgyalása.

A keresztény középkor történetét három részre osztja a szerző: a koraira (692— 1073), virágzóra (1073—1303) és későire (1303—1517). Az első a nyugati keresztény népközösség kialakulásának és a feudális hatalom egyház feletti gyámkodásának — a második a függetlenségért, a Nyugat feletti főhatalomért folytatott harcoknak és az egyházi élet felvirágzásának — a harmadik a keresztény népközösséget összetartó erők meggyengülésének és az egyház irányító szerepe csökkenésének a kora.

P. Szántó az utolsó részben tárgyalja a magyar egyház külső, azaz a politikai élettel kapcsolatos, majd belső életét vegyes házbeli királyaink idején. Ez utóbbi témái: az egyházmegyés papság kiképzése, műveltsége, fegyelme; a magyar szerzetesség feladatai: a lelkipásztorkodás és liturgikus élet; az egyházi irodalom és művészet. A késői középkornál tájékoztat a „devotio moderna“ felöl, amely „a hit igazságainak bensőséges átélésére és megtapasztalására, ... az alázatos és szenvedő Krisztus követésére törekedett“ (példa Kempis Tamás, t 1471). Ebben korban leginkább kormány- szerveinek bővülése, kormányzati hatalmának növekedése jellemezte az Apostoli Szentszéket.

Az „összefoglaló helyzetképben az egyház reformáció előtti állapotáról“ P. Szántó Konrád megállapítja: „Az egyháznak Krisztustól kapott lényeges tartalma nem szen85