Szolgálat 62. (1984)
Tanulmányok - Kis Monika: Erőviszonyok a mai keresztény családban
Szent Pál is „ki akarja testében egészíteni azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik“; ő is azt tanítja, hogy Krisztus teste növekszik: a szeretetben építi fel magát. Teilhard de Chardin világképében sem érte még el minden a teljességet: „ ... Krisztus még nem fejezte be alakulását. Még nem öltötte magára annak a testből és szeretetből szőtt ruhának utolsó redőit, amit hívei alkotnak... A misztikus Krisztus még nem fejezte be teljes növekedését, nem érte el egész termetét, tehát a kozmikus Krisztus sem. Az egyik is, meg a másik is teljesen egyszerre és együtt van és alakul is.“ Ez a három kép, a Szőlőskert, a Misztikus Test, a Kozmikus Krisztus — csodálatos mélységet ad egymásnak, mint mikor három egymásra vetített rajz új dimenziókkal gazdagítja egymást s végül a néző úgy érzi, mintha benne állna a képben: „Et Verbum cam factum est: és az Ige testté lett. Ez volt a Megtestesülés. Isten első ízben és gyökeresen kapcsolatba lépett fajunkkal: s mert ezáltal az Isteni hatolt természetünkbe, ezért új Élet született, amely minden reményt túlszárnyalva növelte emberi képességeinket, és .befogadó képességét' (természetes képességeink „potentia obedientalis'-át) magasra fokozta. ... A Kegyelem az egyetlen életnedv, amely ugyanabból a törzsből áramlik az ágakba: olyan Vér, amely ugyanegy Szív dobogására kering az erekben: olyan idegáram, amely egyetlen Fej tetszése szerint járja át a tagokat. S kétségtelen, hogy Krisztus ez a sugárzó Fő, a hatalmas Szív és a termékeny Szőlőtö. A Kegyelemmel kapott egy és ugyanazon Élet által nemcsak rokonokká válunk, még nem is csak testvérekké: de azonosulunk ugyanazzal a felséges valósággal, Jézussal" Cl. m. 45). Ebben a felfogásban az emberi tökéletesedés kötelességet jelent. Krisztusba teljesedni és mások Krisztusba teljesedését szolgálni — mert a kettő egymástól elválaszthatatlan — a legnagyobb Kaland, amely valaha is emberszívet megdobogtatott. Csak egész ember, öntudatos és nagykorú keresztény tudja erre elszánni magát, olyan, akinek számára ezzel partot talált minden emberi tetterő. Aki élete sikereit és kudarcait immár egyszerű szerszámokként kezeli, s akinél egyformán feladat-számba megy a boldogság és a szenvedés. Aki tudja már, hogy felelős minden moccanásáért: ha élvezeteibe vagy önzésébe burkolózna, az életet vivő Véráramtól vonná el magát s ha gyűlölné ellenségét, a mindkettőjüket egyformán ölelni vágyó Sejtszövetet roncsolná. Hiszen befejezetlenül nyúitia feléje Krisztus a világot, hogy élete táplálkozzék a mindent kielégítő örömből: íme, ő adhat Neki egy parányit Belőle Magából (vö. i. m. 46). + Ha manaoság egy fiatal keresztény férfi és nő elindul, hogy Isten nevében egvbekelien és családi otthont teremtsen, mit érezhet, ha maga körül széjjelnézve mindenhol csak az ellenkezőjét látja annak, amit megvalósítani szeretne? . . . Vajon nem száll inába a bátorsága, ha arra gondol, hogy talán nincs is olyan ismerőse, akinek sikerült törések vagy gyötrelmes megalkuvások nélkül párjával egy életet végigélnie? ... Talán ők is fészekből kipottyant fiókák, vagy 6
