Szolgálat 62. (1984)
Tanulmányok - Kis Monika: Erőviszonyok a mai keresztény családban
a házastársi gyűlölködés miazmás légkörét szívták be gyermekkorukban, és reménykedésük ki-kihagyásakor kínlódva emlékeznek sérüléseikre. Vajon sikerülni fog nekik az, ami másoknak annyira nem sikerült? ... A finomabb fül azonban az élet zajában is meghallja a krisztustalanság jajszavát. S talán éppen a megváltatlanságnak az a kínja, ami az induló fiatal életeket körülgyűrűzi, tudja a legékesebben bizonyítani a számukra, hogy önmagukban nem tudnak emberré teljesedni, részecske-sors az övék, és keresniük kell az egészet! ... „Teréz egyedül semmi. Jézussal minden“ — mondja Avilai Szent Teréz. Szükséges, hogy a Részecske függetlenül és szabadon tudja adni magát az Egésznek. Ezért önti el erői növekedésekor a függetlenség büszkesége és a szabadság öntudata. De aki itt megreked, félember marad: ha öntudata és szabadság-igénye nem lép tovább, lassan pöffeszkedéssé és gőggé fajul. Ha továbbérik, erői legnagyobbika: az alázat és a szeretet le fogja bírni azt a káp- rázatot, hogy önmaga által, önmagával és önmagában be tud teljesülni az élete. A gyümölcs is mosolyogva ringatózik a faágon, távolodva a Földtől, majd éretten, íze-zamata édes terhével oda hull, ahonnan először elszakadni látszott. A Szőlőskert kapuja tárva-nyitva áll: „... aki hozzám jön, nem taszítom el“ — hangzik Jézus szava (Jn 6,37). Nincs olyan emberi erőfeszítés, amely ebben a csodálatos környezetben ne találná meg igazi, neki való helyét, és a keresők, a vergődők, a bűnökkel terheltek, akik könnyeik és verítékük árán, délidőben, vagy éppen csak napszálltakor jutottak oda a szőlőmunkához, ugyanannyi bért kapnak, mint a hajnal óta dolgozók. Azok, akiknek már sikerült fészket rakniuk, s most problémák árja zúdul otthonukra, néha elsöpréssel is fenyegetve azt, irányt keresve, tennivalóikat kutatva, bizalommal emelhetik tekintetüket a Szőlőtőre. Vajon mozaikdarabkájává vagy selejtjévé lesz a Krisztusi Műnek, ami otthonukban él és mozog?... Ha mozaikja, vagy azzá lehet — még ha kezdetlegesnek, vagy profánnak látszik is —, örömmel futhatnak utána, hogy magukhoz ragadják, ahogy Krisztus is magával ragadta őket (vö. Fii, 3.12). Ami pedig nem lehet építőkövévé Isten Országának — még ha századok avatták is szépséges szokássá —, azt jó, ha „Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten hátránynak tartják", ha érette elvetik, sőt — Szent Pállal — még szemétnek is tekintik, csakhogy Krisztust elnyerhessék és hozzá tartozzanak (vö. Fii, 3,7-8). Nem kápráztathatja el őket, még pazar csillogásában sem olyasmi, ami rügyetlen a Kert, élettelen a Test, erőtlen az egyetemes Krisztus számára. Hangos szavukra, amellyel Istenhez kiáltottak, ez a finom iránytű a felelet. + Nincs olyan jelenség a földön, amelyet a történelem viharai úgy megtépáztak volna, mint a társadalom leglelkét, a családot, s amelynek belső erőit is 7
