Szolgálat 62. (1984)
Eszmék és események - A megváltás jubileumi szentéve után (S. M.)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK A MEGVÁLTÁS JUBILEUMI SZENTÉVE UTÁN „Látjuk, amint bezárul ennek a templomnak szent kapuja — imádkozta egy kis sajnálkozással, de nagy bizalommal hangjában a Szentatya húsvétvasárnap a Szent Péter bazilikában —; de bizonyosan tudjuk, hogy a te kegyelmed kapuja soha be nem zárul azok előtt, akik hisznek szeretetedben, és hirdetik irgalmasságodat. Hagyd nyitva hát, szent Atyánk, kegyelmed kincstárát, és engedd, hogy mindazok, akiket ebben az évben a bűnbánatra, a megtérésre, a kiengesztelő- désre hívtál, kitartsanak az új életben, megerősödjenek Szentlelked által, és így földi vándorútjuk végén házad örömébe jussanak.“ A megváltás jubileumi szentévét a pápa nyilvánvalóan előkészületnek, mintegy hídnak szánta az ezredfordulói „nagy“ szentév felé. Amikor bejelentette, sokan meglepve, sőt vegyes érzelmekkel fogadták. Olyan vélemények merültek föl, hogy az ilyen tömegmegmozdulások ma már nem eléggé korszerűek. Utólag kiderült: megint csak neki lett igaza. Az első szembetűnő dolog az volt, hogy az emberek a világ minden tájáról nagyon is fölfigyeltek a hívó szóra, és egyénileg is, csoportosan is az egész jubileumi idő folyamán csak úgy özönlöttek Rómába. Akárhányszor nem volt elég a két részletben megtartott szerdai általános kihallgatás, a Szentatyának más napokon is egymás után kellett fogadnia a zarándokcsoportokat. A „mennyiségnél“ — több mint tíz millió — azonban sokkal vigasztalóbb a „minőség“. Mario Schierano, a jubileumi központi bizottság elnöke megállapítja, hogy a zarándokok magatartásában kifejezetten a vallásos, a lelki elem uralkodott. Nem turista vagy kulturális céllal érkeztek, hanem hogy elnyerjék a szentévi búcsút, és a szentségekhez járuljanak. Akárhány olasz hivő éjszaka utazott, a délelőtt folyamán elvégezték ájtatosságukat, tarisznyából ettek valamit, és máris indultak vissza. Igazi „búcsújárás“ volt ez így, sok fáradsággal, semmi szórakozással. Nemcsak egyéni és egyházszervezeti, de társadalmi kihatásai is voltak a jubileumnak. Különféle társadalmi kategóriák képviselői külön-külön jubileumi napokat ünnepeltek a Szentatyával. így került sor a munkásoknak, a művészet és tudomány képviselőinek, az újságíróknak, a gyerekeknek, a családoknak, a betegeknek, a fogyatékosoknak és rokkantaknak (ez volt talán a legmeghatóbb), a vallásos testvérületeknek, a katonáknak, a sportembereknek a jubilumára, és így tovább. Az egyik legkedvesebb meglepetés a fiatalok szerepe volt az év folyamán. Ezrével jöttek, tekintélyes számot képviseltek az egyházmegyei vagy plébániai zarándoklatokban, más nemzetiségű társaikkal ^özös elmélkedésre, imára gyűltek össze, hallgatag, fáradságos menetelésekben tettek tanúságot hitükről, áldozatosan segítették szegény vagy testileg-szellemileg sérült társaikat, hogy nekik is lehetővé tegyék az utat. Négy napos külön jubileumuk pedig 64
