Szolgálat 62. (1984)
Eszmék és események - A pápa távol-keleti útja (Spectator)
a nagyhét előtt, mintegy a szentév kicsengéseként, sokak szerint az egész esztendő legkiemelkedőbb eseménye volt: az első találkozás a Szentatyával szakadó esőben, a péntek esti keresztét a Kolosszeumban, Teréz anya és Roger testvér felejthetetlen elmélkedésével, mindennap egy órás előadás és csendes elmélkedés az „öröm — szabadság — szeretet“ hármas témájáról, a szombati nagy találkozó a pápával, ez az annyiféle nemzetből összeforrott valóságos „anti-Bábel“ (köztük a hat koreai, akikhez a pápa, közeli látogatása örömére, külön akart anyanyelvükön szólni, és a Japánból érkezett buddhista küldöttség), végül pedig a virágvasárnapi körmenet és zárómise. A hosszú szertartás végén még egymás után hangzott a fiatalok soknyelvű köszöneté, és maga a pápa is alig tudott elszakadni tőlük. A római események „főszereplője“ természetesen a Szentatya volt. De nem szabad megfeledkeznünk sok névtelen közreműködő szerepéről, püspököktől világiakig, akik a szervezés és segítés fontos feladatait végezték, örömöt hozva másoknak is, maguknak is. Tudjuk azonban, hogy a szentév nemcsak Rómában folyt. A pápa kívánsága szerint az egyes egyházmegyék püspökein keresztül az egész katolikus világ helyben is bekapcsolódhatott és be is kapcsolódott. Az akció sikerét már az igazolja, hogy több országból kérés érkezett Rómába: hosszabbítsák meg a szentév tartamát. Ezt teljesítették is. Ha nem is lenne könnyű dolog lemérni a hatást a különböző országokban — lelkiekben ez különben sem „mérhető", és a szívet csak Isten látja —, nem nehéz belátni, mennyire fontos tényező volt ez az egységes és általános jelleg. Egyfelől jobban tudatosította a helyi egyházak egységét egymás között és Rómával. Másfelől fokozta a kereszténység kisugárzását. Kereszténységet mondtunk, nemcsak katolicizmust, hiszen a Szentatya kezdettől hangsúlyozta: a megváltás, Krisztus keresztje az egész kereszténység közös kincse, és így a többi keresztény egyház is velünk ünnepelheti. Ebben az esztendőben, amint a megnyitó bulla kitűzte, rendkívüli erővel élhettük át a „rendes“ keresztény életet. Elsősorban a megtérés és a kiengesztelő- dés gondolata hatotta át a lelkeket, merült fel újra meg újra a megnyilatkozásokban, és így a közgondolkodás is, akarva-nem akarva, jobban felfigyelt rá. A megváltás nagy titka, ami a jubileumi év középpontjában állt, több elmélkedéssel, a kegyelemeszközök fokozott igénybevételével jobban behatolt a hívőkbe, s talán megérintette más felfogású környezetüket is. Ha pedig ez a megváltó szeretet közelebb jutott az emberekhez, akkor hitünk lényegéhez kerültünk közelebb. Tehát örömmel adhatunk hálát a Szentatyával együtt a jubileumi év minden kegyelméért. S. M. A PÁPA TÁVOL-KELETI ÚTJA II. János Pál nemcsak pápa, hanem misszionárius is. Ez az utazása minden eddiginél közelebb vitte ahhoz, amit mi a „misszió" fogalmán értünk. Fiatal 5 65
