Szolgálat 62. (1984)
Az egyház szava - A pápa apostoli levele a világ püspökeihez Libanonról
hivatalát a szolgálat szellemében kell gyakorolnia, hallgassa meg szívesen testvéreit, ha a döntés az ő felelőssége marad is. Az önkéntes engedelmesség a belső szabadság különleges kifejezése. VI. Szeretet az Egyház iránt. — A szerzetesek az Egyházban Isten szereteté- nek és a megváltás művének tanúi, amire a mai világnak nagy szüksége van. A Szentatya ezért az Egyház háláját fejezi ki nekik, és számol további nagylelkű közreműkédésükkel, mindig összhangban a tanítóhivatallal és püspökükkel. Fáradozzanak személyes és közösségi síkon is egyháztudatuk megújulásán. Ismerjék meg és tartsák meg hűségesen a Zsinat szellemében átdolgozott új szabályzatukat. — A krisztusi szeretetből folyik az Egyház apostoli munkájában való részvétel is, az alapító különös karizmájának megfelelően. Ezek a sajátos kegyelmi adományok az Egyház és a világ különböző szükségleteit elégítik ki történelme során. De bármilyen fontosak is az apostoli művek, a legalapvetőbb apostoli tett mégis az marad, hogy mi a szerzetes az Egyházban, a világban. Nagyon fontos a kölcsönös szeretet tanúságtétele, a testvéri szellem a közösségben, hiszen erről ismeri meg a világ, hogy Jézus tanítványai (Jn 13,35). Amellett nagy érzékkel kell az emberiség szükségei és szenvedései felé fordulniok. VII. Befejezés. - A pápa Istenhez fordul, hogy sok nagylelkű fiatalt küldjön erre az útra. Segítsen ebben a szerzetesek imája és példája. Végül Máriára mutat, mint az Istennek szentelt élet mintaképére; legyen ő különleges támaszuk, hogy hűek maradjanak a hűséges Istenhez. R. A PÁPA APOSTOLI LEVELE A VILÁG PÜSPÖKEIHEZ LIBANONRÓL 1984. máj. 1. Kedves Püspöktestvéreim! Üdvösségünknek az elmúlt napokban ünnepelt nagy titkai emlékünkbe idézték, milyen áron váltott meg bennünket Krisztus, „aki vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért feltámadt“ (Róm 4,25). Az egész Egyház Alleluját énekelt abban az örvendező tudatban, hogy hordozója az élet és remény üzenetének, amit a húsvét az emberiségnek felkínál. De az, hogy tudunk Krisztus győzelméről a sötétség fölött, még csak súlyosbítja gondjainkat, hiszen tudjuk, mennyi testvérünk van még kiszolgáltatva a gonosznak minden formájában, különösen is a háborúnak és szörnyű következményeinek. Ezért összeszorul a szívem, mikor arra a drámára gondolok, amit Libanon immár tíz éve átél. Libanon ma szenvedést jelent a világnak és az Egyháznak, mert emberek szenvednek benne, akik testvéreink, s aggodalommal tele néznek a jövő elé. Éppen most intéztem üzenetet minden libanonihoz, ismételten kifejezve benne bizalmamat az országban és minden olyan polgárában, akik segédkezni kíván55
