Szolgálat 62. (1984)

Az egyház szava - A pápa apostoli levele a szerzetesekhez (R.)

II. Hivatás. — A szerzetesi hivatás belső szerkezete kiviláglik Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavaiból. Jézus „rátekintett és megszerette": a hívás mindig személyes találkozásnak, az Gr szerető tekintetének gyümölcse, amely a szívbe hatol. Felszólítja a tökéletességre, aminek első feltétele az evangéliumi szegénység, — mennyire időszerű ez a fogyasztói társadalmak korában! „Azután jöjj és kövess engem.“ A hivatás lényege az elkötelezés Jézus Krisztus élő személyiségének.

III. Az élet odaszentelése. — A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint a szerzetesi fogadalom a keresztségi fogadalom teljesebb kifejezése. Isten népe minden tagja prófétai, papi és királyi hivatást kapott Krisztus messiási küldetésében osztozva. A szerzetesi fogadalom teljes önátadást jelent a Szentháromságnak, aminek kifejezése és egyben eszköze az elkötelezés az evangéliumi tanácsokra. Már a keresztség a régi ember halála és az újnak feltámadása. A fogadalomtételkor ez megismétlődik. A fogadalom egyben a jegyesi szeretet szövetsége Jézussal, az Egyház Vőlegényével.

IV. Evangéliumi tanácsok. — Az evangélium Jézusnak sok „tanácsát“ tartalmazza; de ezek között kulcshelyzetet foglal el a szegénység, szüzesség és engedelmesség. Bizonyos értelemben az üdvösség egész ökonómiáját magukban foglalják. Ennek az ökonómiának lényege az egész világ átalakítása belülről, az ember szívéből kiindulva. Az Istennek szentelt élettel az Atya szereteté- hez kötjük magunkat, ami az egész teremtést átfogja, de egyben törekszik legyőzni mindazt, ami nem Istentől való. Az emberben rejlő rendetlen kívánságok (vö. 1Jn 2,16) megrontották viszonyát a világhoz. Már most az evangéliumi tanácsok a legradikálisabb eszközök arra, hogy átalakítsák az ember szívében a világhoz és önmagához való viszonyát. Ugyanakkor részvételt jelentenek Krisztus önkiüresítésében. Belekapcsolnak a húsvét kettős titkába: halál ön- kiüresítésben, — feltámadás új életre. A lemondás nem öncél, hanem arra szolgál, hogy tökéletesebben megtaláljuk magunkat Krisztusban (vö. Fii 3,8k).

V. Szüzesség — szegénység — engedelmesség. — A szüzesség a Krisztus iránti jegyesi szeretet kifejezése (1Kor 7,34), szabad döntés a házasság nélküli élet mellett a mennyek országa kedvéért (Mt 19,10-12). Általa Isten országa mintegy megjelenik világunkban. — Az evangéliumi szegénység végső magyarázata Isten odaadása a megtestesülésben: Jézus gazdag volt, de érettünk szegénnyé lett (2Kor 8,9). Ezzel tett gazdaggá minket. A szegénység: önmagunk és mindenünk odaajándékozása Isten példájára. Ez nekünk is el nem múló kincset biztosít a mennyben (Mk 10,21). — A megváltás lényegét Jézus végsőkig menő, szerető engedelmessége alkotja az Atya iránt (Fii 2,7k, Róm 5,19). Ennek nyomába lép a szerzetes. Az emberi természet önző, inkább uralkodni vágyik, mint szolgálni; az engedelmesség útján Krisztus példájára Isten akaratát akarja teljesíteni. Föltétel nélküli odaadás ez a Szentiéleknek, aki mindenekelőtt az egész Egyházban működik, de az egyes szer^etközösségek alkotmányát is ihlette. Ebből folyik a szerzetes engedelmessége törvényes elöljáróinak, akik Isten képviselői számára. Az elöljáró viszont gondolja meg, hogy

54