Szolgálat 62. (1984)

Az egyház szava - A pápa apostoli levele a szerzetesekhez (R.)

lelki nagyságot tanúsít, megragadó lecke az egészségesnek. Az érési folyamat nem egyforma; főleg az elején sokszor jár nehézségekkel. Már a kiindulási pont: az illető készsége is különböző. Emberi dolog, hogy először szinte mindenki tiltakozik a szenvedés ellen, emberi síkon keres választ értelmére. Krisztustól nem elvont választ kap, inkább a felhívást: Kövess engem! Kereszteddel vágy részt a megváltás művében! Az a benső meggyőződés, hogy a szenvedő test­véreinek üdvösségét szolgálhatja, legyőzi a haszontalanság, a csüggedés érzé­seit. És az Egyház annál sürgetőbben kéri a szenvedők segítségét, minél nyo­masztóbb a bűn terhe a mai emberiségen. VII. Az irgalmas szamaritánus. — A példabeszéd mondanivalója számunkra a pápa szerint az, hogy nem szabad elhaladnunk a szenvedő mellett. Mindenki, aki megáll szenvedő embertársánál, és ha módjában van, tevékenyen is segít rajta, ilyen irgalmas szamaritánus. A szenvedésnek tehát arra is kell szolgálnia, hogy fölébressze a szeretetet, az önzetlen odaadást. Pl. az orvosok, betegápo­lók hivatása evangéliumi tartalmat hordoz. Megérdemlik elismerésünket és há­lánkat. Külön kiemeli itt a pápa a mellékhivatásként, önként adott segítséget. Ha ez evangéliumi indítékokból fakad, s még inkább ha egyházi keretben, tár­sulásban végzik, apostoli munkának számít. Mindezek a szolgálatok előmozdít­ják, hogy a társadalom életét erkölcsi alapértékek — emberi szolidaritás, ke­resztény felebaráti szeretet — hassák át, szöges ellentétben a gyűlölet, az erő­szak, a kegyetlenség, az emberek megvetése vagy a rideg közöny különböző formáival. A szenvedés keresztény szemlélete tehát kizár minden passzivitást ezzel a szükségszerűséggel szemben. Krisztus megtanított bennünket, hogy szenvedésünkkel jót hozzunk létre, a szenvedővel pedig jót tegyünk. Ez a ket­tős tétel világítja meg a szenvedés végső értelmét. Befejezés. — Ez tehát a szenvedés természetfölötti, de egyben mindenestül emberi értelme és jelentősége. Mindamellett a szenvedés misztérium marad, hiszen a megváltás titkával áll összefüggésben. A Szentatya, Mária és a szen­tek közbenjárását kérve, további segítséget vár a szenvedőktől az Egyház és az emberiség számára. „A jó és rossz közötti rettenetes harcban, aminek szín­helye korunk, győzzön szenvedésetek a Krisztus Keresztjével való egységben!“ R. A PÁPA APOSTOLI LEVELE A SZERZETESEKHEZ AZ ISTENNEK SZENTELT ÉLETRŐL A MEGVÁLTÁS TITKÁNAK FÉNYÉBEN „Redemptionis donum“, 1984. márc. 25. I. Üdvözlet. — A megváltás jubileumi éve megtérésre és kiengesztelődésre szólít. Minden hívőnek szól ez, de különösen is a szerzeteseknek, akik foga­dalmaik révén szorosan Krisztushoz tartoznak, és a keresztény élet teljes meg­valósítására törekszenek. A Szentatya a szeretet szavaként intézi hozzájuk ezt az írást. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom