Szolgálat 62. (1984)

Tanulmányok - J. Nourissat: Néhány eszköz az elvált és újraházasodott keresztények szolgálatára

atya elhatározta, hogy új kongregációt alapít. Ebben nem lehet majd megkülönböztetni, ki jön a börtönből, ki nem.

1948-ban, hogy választ adjunk egyes teljesen kilátástalan házassági helyzetekben élő megkereszteltek határozott kívánságaira, néhány világival elhatároztuk, hogy ugyanebben a szellemben megalapítjuk a Lataste testvériségeket. Kis bázisközösségek ezek, föltétel nélküli, teljesen diszkrét testvéri szeretet jegyében. A kíváncsiság megfékezése, a mindenkinek sajátos hitbeli ritmusa szerint folyó élet az egyház kis sejtjeivé teszik őket az Irgalmasság evangéliumi erkölcse szerint. Kilátástalan helyzetű keresztények egyszerre a remény jelöltjeiként élik meg magukat, és mások hozzájuk szegődnek, mindenestül testvéreik és nővéreik lesznek. Minden megkülönböztetés lehetetlen. És ettől a pillanattól kezdve „a fokozatosság törvénye“ a mienk is lesz. Mindenki saját hitének szintjén és keresztségi erői szerint halad előre.

2. A Lataste testvériségekben kezdődő tapasztalatok nagyon hamar szélesebb körben is ismeretessé váltak, és felhasználták őket. Sok lelkipásztor, a missziós egyházakban és másutt, értékelte használatukat. íme a iegáltalánosab- bak, a legkipróbáltabbak: Mindenki tiszteletben, diszkrét testvéri szeretetben és testvéri örömben részesül. A „reményünk a Biblia" összejöveteleken boldogan fogadják be Isten szavában a bennünk lakó Istenről szóló megvilágosításokat. A „megbocsátás kúrája“ során igyekeznek bocsánatot kapni és adni is mindazoknak, akik már régóta sürgetik, — mi még habozunk megtenni ezt. „Jákob kútja“: kis imádási csoportok az eukarisztikus Jézus előtt fölfedezik szemlélődő képességeiket. A „remény ünnepein“ egyidejűleg és ugyanazon a helyen a kiengesztelődés sokféle alakját ajánljuk föl. Mindenki szabadon választja azt, ami megfelel neki... A „hármas bocsánat“ (személyes-testvéri-szentségi) a kiengesztelődésnek előbb mindenki, majd csak a megkereszteltek számára nyitva álló folyamata. Végül Szent Ignác lelkigyakorlatainak első hetét ajánljuk föl, a mindennapi életbe ágyazva, ugyanolyan értelemben Rómában, mint Kanadában. P. Cusson, az ilyenfajta lelkigyakorlatok specialistája már kettőt vezetett. Ez az út nagy jövőt ígér.

3. Látszik tehát, hogy már most lehetséges — szerényen, teljes összhangban a jelenlegi katolikus egyházában élő Krisztussal — számos nevelő eszközt mutatni a lelkipásztoroknak. Nem dicsekszünk valami egyedül üdvözítő módszerrel, de boldogok vagyunk, hogy egy kis hozzájárulást nyújthatunk az Egyháznak, mert kívánja ezt tőlünk. íme, ezt tesszük, és tehetünk még többet is.

Négy napos összejöveteleken fölfedezzük a lelkipásztori eljárást, amely lehetővé teszi, hogy bizalomban, a másik hitébe vetett hittel és félelem nélkül cselekedjünk. Együtt keressük Jézust, aki oda szólít, ahol ő már előttünk járva dolgozik, és kezdettől működik mindazokban, akikhez küld.

Lelkinapok segítik egy-egy plébánia tagjait, hogy az irgalmasság testvéri pásztoraivá váljanak egymás között, püspökük körül és minden megkeresztelttel vagy meg nem keresztelttel szemben, minden helyzetben.

29