Szolgálat 61. (1984)

Eszmék és események - Levelesládánkból

— A betegség a nyolcadik szentség — valaki ezt mondta. Többször fel lehet venni. És ami a legnagyszerűbb, Atyánk kezéből jön, aki gyöngédebb minden elképzelhető jó földi apánál.

— Sok élményben volt részem a kórházban; a legnagyobb az, hogy éreztem; nem vagyok egyedül. Testvéreim (vér szerinti és lelki) nem hagytak magamra. Eszembe jutott, hogy régebben én is sokat jártam betegekhez, ügy van, hogy az élet mindent visszaad: jót is, rosszat is. Nem biztos, hogy attól kapjuk vissza, akinek adtuk, de ugyanúgy. Ezt már többször tapasztaltam.

— Állapotunk esetleg olyanná válik, hogy elviselése minden tudásunk, meggyőződésünk és ehhez következetes reagálásunk ellenére, s minden emberi, testvéri együttérzés, szeretetnyilvánítás és mellettünk állás ellenére eiviselhetetlenséggel határos, személyes próbát jelent. Ebben az utolsó, nagy fej-fej melletti versenyfutásban legyen az a döntő remény legalább, az a végső, hogy lelkem és szolgálatom az Ő gondolata szerint teljesülhet ki, személyiségem minél értetlenebb, fájóbb és megalázóbb, minél „igazságtalanabbnak" vagy „méltánytalanabbnak" érzett szétzúzásával szinte a végtelenségig — Vele együtt! Sőt a remény legdöntőbb része, hogy utolsó lép elménkkel, gondolatunkkal is tudnunk kell, még akkor is, ha szívünk vádolna minket: hogy Ő annál inkább számon tart, minél kevésbé hagyja, hogy érezzük ezt (Mt 27,46). És míg a látható a láthatatlan Gondviselőbe jut egészen, az a soha előre be nem programozható, mindig egyedi keresztét (Vele mégsem magányos!) testvéreink, embertestvéreink üdve lehet. A léleknek vannak bizonyításmódjai, túl minden képzelődésen! S amint véletlenek nincsenek, úgy értelmetlenségek sincsenek — és mindez a mi számunkra is biztosra ígéri a z t az értelmet!

— Súlyos asztmás vagyok. Gyakori fulladási rohamaim vannak, amikor átélem a haldoklás minden kínját. Amíg az ember egészséges, olyan remekül tud a szenvedésről elmélkedni. Nagylelkű „vállalkozásokba" kezd. Ha a jó Isten szavunkon fog, olyan könnyen kicsúszik a lábunk alól a talaj. Évek óta de sokszor elmondtam: Uram, azért nem egészen így gondoltam! Egyébként vidám természetű vagyok. A szenvedésem legnehezebb óráit csak a jó Isten látja, és hiszem, hogy nem haragszik rám, ha néha jól „beolvasok neki". Elvégre Ő aztán igazán tudja, mi lakik az emberben . . . A Nagyhéten fogja ennek teljes valóságát megtapasztalni.

— Rendszerint hetenként meglátogatom egy barátunkat, aki láthatólag meglehetősen ép elmével, beszédre képtelenül, félig megbénulva fekszik agyvérzés után immár 11 hónapja. Néha nehezen bírja, látszik, hogy rossz napja van, néha angyali türelemmel mosolyog bele a világba, amellyel már közlekedni alig képes, fekszik tehetetlenül és tétlenül, egyetlen kilátása a végső elmenetel. Ilyenkor mindig megerősödve jövök haza, mert úgy gondolom, nincs jogunk panaszkodni, minden élet és életfunkció ajándék: amíg olvasni, beszélni, dolgozni tudunk, nagy és szép dolgokban vagyunk Isten munkatársai, ha már csak szenvedni tudunk, akkor már csak a legszentebb funkcióban vehetünk részt, de azt jobb nem kérni vagy kívánni, attól inkább félni kell és tisztelni azt, akinek ez lett a sorsa.

— Az elmúlt 19 évben hat súlyos operáción estem át. Mindenkinek az életében más és más szerepe van a betegségnek, ezért a kivetítés nem megengedett. 'Mégis hadd mondom meg, hogy a betegségek nélkül sok minden jó nem történhetett volna meg az életemben, sőt ha megfelelő alázattal rendelkeznék, akkor belátnám, hogy nélkülük talán az örök üdvösségem is súlyos veszélybe került volna. Az ember végre belátja, hogy léte és java másoktól függ, kénytelen elfogadni kiszolgáltatottságát. Kilép megszokott életkeretéből, egy csomó ember szenvedésére döbben rá, amit eddig esetleg igyekezett figyelembe nem venni, elbeszélget a halállal, fölteszi a kérdést: no és ha meg sem halok és meg sem gyógyulok, azt el tudortve fogadni, és miért, vagy miért nem. Ilyen és hasonló tanulságos kérdések—feleletek során megkapjuk azt a katekézist, amit nemcsak a világ nem adhat, de még a legkiválóbb teológusok sem képesek megadni.

86