Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Megbocsátani? Miért?
nem-szólok-hozzád magatartás bizonyos értelemben gyilkosság, mert ezt jelenti: „Számomra te most nem létezel", sót: „Azt kívánom, hogy ne létezz." Viszont aki jó szót ad, az életet ad, kiemeli a másikat a fullasztó magányból, életre kelti a kapcsolatot, amely eddig a halál: a gyűlölet és harag jegyében állott. 8 A bosszúállás legegyszerűbb és leggyakoribb formája az ítélkezés, megszó- lás. Elégtételt szerez magának az ítélkező azzal, hogy megállapítja és kijelenti: ez az ember gonosz. Éppen ezért Jézus épp olyan szigorral fordul az ítélkezés, mint a bosszúállás ellen: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?“ (Mt 7,1-3) Általános emberi vakság, hogy míg másban a legkisebb hibát is észrevesszük, saját magunk legkiáltóbb rossz tulajdonságairól sem veszünk tudomást. Jézus az ítélkezést ugyanabból az okból tiltja, mint a bosszúállást: mivel valamennyien bűnösök vagyunk, mindnyájan ítéletet érdemiünk, irgalmas ítéletre pedig csak akkor számíthatunk, ha mi is irgalmasan ítélünk meg másokat. Szent Pál ugyanezzel a megokolással inti a római híveket: „Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk... Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek. Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött“ (Róm 14,10.12-13; vö. Róm 2,1-3.6). Jakab is kemény szavakkal marasztalja el az ítélkezőket, hiszen csak egy bíró van, maga az Isten: „Aki testvérét megrágalmazza vagy ítélkezik testvére fölött, az a törvényt rágalmazza és a törvény fölött ítélkezik. Ha a törvény fölött ítélkezel, a törvénynek, ahelyett, hogy megtartanád, a bírája vagy. Egy a törvényhozó és a bíró, aki megmenthet vagy tönkretehet. Ki vagy, hogy ítélkezel felebarátod fölött?“ (Jak 4,11-12); „Testvérek, ne panaszkodjatok egymásra, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Nézzétek, a bíró már az ajtóban van" (Jak 5,9). Az emberi értelem természeténél fogva az igazságot keresi, igaz tényeket akar megállapítani, s az igazságot ítéletek formájában rögzíti. Éppen ezért minden ítélettől tartózkodni ellenkeznék az értelem természetes irányulásával. Bűntói megromlott természetünk azonban hajlamos a gyanúsításra, rágalmazásra, a valóságosnál rosszabb értelmezésre. Mások tettei megítélésénél tehát nagyon óvatosnak, önmagunkkal, benyomásainkkal szemben nagyon kritikusnak, sőt szkeptikusnak kell lennünk. „Ne ítéld meg testvéredet addig, míg nem jártál egy mérföldet az ő mokasszinjában“, tanácsolja egy indián közmondás. A tettek igazi értéke nem annyira a külső cselekedetben, mint inkább belső indítékban van. Mivel pedig azt senki más nem látja, mint Isten, nem is ítélheti meg más, mint egyedül Isten. Isten kizárólagos bírói jogát bitorolja az, aki egy másik ember szívét próbálja megítélni. 35
