Szolgálat 61. (1984)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Isten békét teremtett Krisztusban
b) „Ha életét engesztelő áldozatul adja“ Amint már említettük, Jézus szenvedésének nem puszta fizikai és pszichológiai tényei okozták megváltásunkat, hanem az, hogy az Isten Fia mindezt önként, szeretetből vállalta el. Vizsgáljuk meg most részletesebben ennek a jelentőségét. A szeretet, amely bizalomban, hálában és engesztelésben nyilvánul meg, teszi Jézus halálát tökéletes áldozattá. Jézusnak meg kell küzdenie a kétség- beeséssel. De a kereszten, ahol a legnehezebb a bizalom, ahol minden jel arra mutat, hogy Atyja cserben hagyta és életének semmi értelme sem volt, önmagát és jövőjét mégis egészen az Atya kezébe teszi le (Lk 23,46). Mk és Mt is megmutatja Jézus bizalmát a maguk módján. A 22. zsoltár, amelyet szerintük Jézus a kereszten imádkozik, az Istentől elhagyott igaz panaszával kezdődik, de a diadalmas bizalom hangján, a szenvedés gyümölcsének megsejtésével zárul: Mert nem vetette el, nem dobta vissza A Győztes keltsen új életre! az elgyötörtek éneket, Szolgálja minden sarjadékom őt. nem fordította el fejét, Az Úrról mindörökre zengje, kiáltozásuk meghallgatta . . . amit jósága végbevitt, s egy eljövendő nép előtt hirdesse tetteit. (25. 30b, 31. v.) Jézus nemcsak bízik Atyjában, nemcsak jóságát hirdeti ott, ahol minden a sors és az Isten kegyetlenségéről akarja meggyőzni, hanem lelke túlcsordul hálával és dicsérettel, hogy halála révén egészen Atyjának szentelheti magát (Jn 17,19; Lk 22,17.19). Ez az áldozat lényege: olyan teljesen és véglegesen az Atya kezébe tenni le egész valónkat, hogy onnan már soha többé vissza ne vehessük, se egészében, se részleteiben; és ezt azzal a szeretettel, bizalommal és hálával tenni, amely az Atya végtelen jóságát és szentségét megilleti. Ilyen áldozatot egyedül az emberré lett Fiú mutathatott be helyettünk és értünk. Jézus halála nemcsak Atyját dicsőitő hálaáldozat volt, hanem bűneinkért eleget tevő, engesztelő áldozat is. Bár alapjait megtaláljuk a Szentírásban és a keresztény hagyományban igen fontos szerepet tölt be, mégis ma gyakran félreértik és elvetik a megváltás Istent engesztelő, a bűnért elégtételt adó magyarázatát. Úgy képzelik, hogy a bűneinkért ártatlan Fiától véres elégtételt követelő Isten összeegyeztethetetlen a jézusi példabeszédek Atyjának irgalmas szeretetével. Továbbá azt gondolják, ha elfogadjuk, hogy Krisztus engesztelő áldozata váltott meg bennünket, ez passzív, kényelmes, nyárspolgári kereszténységre nevel. Ezzel szemben fontos látnunk, hogy szó sem lehet az igazságot követelő Atya és a bűnösökhöz irgalmas Fiú szembeállításáról. Ez durva diteiz- mushoz, kétistenhithez vezetne. A megtestesülés és megváltás az Atya és Fiú közös terve a Szentlélekben. Az Atya küldi, ill. adja a Fiút, a Fiú önként kiüresíti önmagát, és engedelmes lesz egészen a kereszthalálig (Fii 2,7.8). A megváltás közös művében együtt nyilvánul meg az isteni irgalom és igazságosság. Az Isten, aki — Szt. Bernát szavaival - „igaz szeretet“ és „szerető igazság“, hű marad önmagához. 10
