Szolgálat 61. (1984)

Halottaink - Egy paptestvér keresztútja (Szolnoky Tibor) (R.)

szívesen bolygatná meg a begyógyult részt azzal, hogy a medencecsontból átültetést csinálna. Rizikós a két csont összeforrása. Csak a plasztikások „szednék ráncba" a képemet. A még kicsi szájferdületet, valamint a jobb szem alatti részt próbálnák „felakasztani" egy szomszédos izomra. így azonban a jobb arcomon maradna egy horpadásszerű mélyedés. S ezt a kérdést már nem tudom Gyula bácsival lelevelezni. Igaz, hogy írt olyasfélét, tegyél oda egy kis „elegáns" kötést a mélyedésbe, s gondolj arra, hogy nem a külső a fontos, hanem amit mondasz a lelkeknek. Ebben is van valami, de hát van mindennek egy emberi oldala is. (1981. jan. 21.)

Itt mifelénk az élet fut tovább a szokásos mederben. Talán mintha szaporodna a 10-es mise látogatottsága, s hozzá a férfiak száma van emelkedőben, még az áldozok közt is. Karácsonytól egy sorozatfélét kezdtem, a tanító Jézus iskolája. Érdekes közben ellenőrizni a figyelmet, együttgondolkodást az arcokon. (1981. márc. 15.)

Meghallgatta Édesanyámat az Úr. Csendes halálért imádkozott naponta. így is történt júl. 30-án. Viszont az egymás mellett élés hosszú évei, az egymásra utaltság, főleg az utolsó 27 év idegen ajkú, nemzetiségű (szlovák) hívek közti munkája, az élet, nagyon is össze tudják kovácsolni két embernek az életét. Ily esetben azután talán még nehezebb belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Főleg a lefekvés előtti időszak áthidalása hangulatilag nem könnyű. Nincsen kinek „beszámolni" a napi eredményekről, tervezgetni stb. (1981. dec. 19.)

Márc. 15-ével egy újabb stációhoz érkeztem keresztutamon. Megsüketítem, nem hallottam a hívek válaszát a szentmisében, s így már a márc. 19-i misét is le kellett mondanom. Azóta még visszavonultabban élek családi házunkban, különböző orvosokhoz kellett járnom, a gyógyszerek sokaságát szedem, injekciók, most már a harmadik széria. Hallásom kezd javulni, de kaptam egy kis gépecskét, füldugóval. A máj. 10-re tervezett műtétet bizonytalan időre, sőt talán egészen a 83-as évre halasztották el. Ti. állandónak mondható idegfájdalmak vannak a jobb arcomban, ahol a mandibuláris műtét alkalmával átvágták az idegeket, s azok most „helyezkedni" akarnak, rákapcsolni a balarcom idegeire. Némelyiknek sikerül, a többi elpusztul, és annak ki kell tisztulnia. Ezzel magyarázzák a nagy kavernás sebemet. Annak a kezelése is elég körülményes, hetente kétszer hidrogénnel öblögetik, majd valami kék színű folyadékkal kenegetik. A kötést egyébként magam cserélem reggel-este. így bizony kiestem a vasárnapi nyilvános pasztorációból és a tömeggyóntatásból is. Talán ennek a füldugónak a segítségével a szeptemberi első péntekhez be tudok már segíteni. Ki tudja ugyan?! Hát ennyit rólam. (1982. aug. 5.)

Egészségem nagyon változó lett. Nagy lelkesedéssel láttam ismét neki a kinti besegítésnek aug. 25-ével. örömöm azonban rövid lélegzetű volt, mert szept. 9-ével ismét búcsúznom kellett, visszaestem egy rosszabb egészségügyi szériába. Maradt a magány, éjszakai és nappali fájdalmaival együtt. Elég sok csillapítót kell szednem, s így egy hatalmas álmossági hullám uralkodik fölöttem. Még ülve is, ha lehunyom a szemem, máris alszom. Viszont ha csökkentem a csillapítókat, nagyon nehéz áthidalni a fájdalmakat. Járok le-föl a lakásban, próbálok olvasni, imádkozni, nem akar menni, központban ott vannak a fájdalmak, hol egyik, hol másik részen. (1982. dec. 10.)

A képes újságok nagy örömet okoztak. Útjukra bocsátottam, az én két pozsonyi sebésztanáromnál. Úgy gondoltam, úgy ér az valamit, ha többen is olvassák, látják baráti köreikben. A fent jelzett utca ideiglenes lakásom, ahová, egy szép régi magyar kifejezés szerint: dajkaságba kerültem. Ez egy orvos barátom. Előzményei: dec. 19-én erősen kezdtem vérezni. Barátaim kocsiba pakoltak, s elvittek a pozsonyi klinikára, ahol 80-ban a nagy műtéteket végezték. Ott már várt a telefonon értesített operációs stáb. Nyak alatti vágás és némely nyaki erek elkötése. Ádám-Éva napján hoztak ide, mert injekciózni kell, s „felhizlalni" a nagy hirtelen fogyást. így karácsony óta az itteni kis szobában misézgetek. Április végén már erősen szeretnék hazamenni, de a háziak: majd mit mondanak az orvosok. Köszönöm kedvességét a gyógyszereket illetőleg, azonban úgy gondolom, csodaszer ott sem igen található. Viszont örömmel fogadnék

101