Szolgálat 60. (1983)
Halottaink - Msgr. Dr. Ibrányi Ferenc (Msgr. Varsányi Vilmos)
szát. . Ilyen program megvalósításához valóban kristófi erő és gyermekien tiszta remény szükséges. Puszta Sándort már fiatalon Sík, Harsányi, Mécs mellett emlegették, öreg korára el is érte szintjüket, a magyar líra élvonalába emelkedett. Említettem prédikációit. A költő érvényesült ezekben is. Nem mindegyik volt egyformán sikerült és értékes. Jó volna azonban, ha a legértékesebbek írásba rögzítve megmaradtak volna hagyatékában. A magyar szónoki próza gyöngyszemei között lehetne hívek és papok kezébe adni. Halála — bár egy idő óta betegeskedett —• váratlanul érte tisztelői sokaságát. Hetvenkét éves korában, 1983 március 5-én halt meg. Megyéspüspöke, Szakos Gyula temette el március 17-én. Nagyszámú paptestvére és kétezer tisztelője kisérte temploma előtt felállított ravatalától az egyik legszebb fekvésű magyar sírkertbe, a leányfalusi temetőbe. S. E. Msgr. Dr. IBRÁNYI FERENC pápai prelátus (1901—1983) Negyven évvel ezelőtt, a második világháború kellős közepén, mint első éves teológiai hallgató félő tisztelettel iratkoztam be a Hittudományi Kar új csillagának erkölcstan-óráira. Hírből már jól ismertük, hiszen tíz éven keresztül az esztergomi szemináriumban tanított bölcseletet és teológiát. 1939-ben került a Pázmány-egyetemre mint morálisprofesszor. Nagyszerű tanítónak és szigorú, de igazságos vezetőnek bizonyult. Sok hálás tanítványa közül engem ért a meg nem érdemelt kitüntetés, hogy az utolsó 10—15 évben újra közelében lehettem, életbölcsességéből továbbra is tanulhattam, s halálos ágyánál mellette állhattam. Ibrányi Ferenc József 1901-ben született Budapesten. A piaristáknál érettségizett 1919-ben. Hittanára, Sík Sándor valószínűleg döntő befolyással volt rá abban, hogy nem az orvosi, hanem a papi pályát választotta. A Központi Papnevelőben végezte a teológiát és tett doktorátust 1925-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Majd Rómába küldték, ahol 1929-ben az Angelicum egyetemen filozófiából is doktorált. Mindvégig megmaradt Szent Tamás hű követőjének, és próbálta őt modern köntösbe öltöztetve bemutatni tanítványainak, bárhol is tanított. A háború után két évig dékánja is volt fakultásának. 1949-ben került külföldre, előbb Ausztriába, majd egy év múlva egyik volt római kollégája, akkor már québeci érsek meghívására Quebecbe, a Laval egyetemre teológiai tanárnak. 1953-ban itt kerestem föl két osztálytársammal, ettől kezdve érintkezésünk haláláig nem szakadt meg. Az egykori félve tisztelt professzorból idősebb paptestvérré, tanácsadóvá és igazi jóbaráttá vált számomra. A nyári szünidőket helyettesítéssel töltötte Kanada és az USA plébániáin. Az általam ajánlott Narragansett a mi egyházmegyénkben annyira megtetszett neki, hogy utána minden évben ide tért vissza. ízig-vérig pedagógus egyéniség volt. Amikor 17 éves szorgalmas és eredményes tanári munka után elérte a korhatárt, nem akart nyugalomba vonulni, inkább elment három évre Worthingtonban (Ohio) a Collegium Josephinum meghívott előadójának. Majd hívásomra lejött Rhode lsland-ba, a providence! egyházmegyébe, és még hét évig működött a helyi szemináriumban és egy női főiskolán Wakefielden. Élete során tanított filozófiát, etikát, morálteológiát, filozófiatörténetet, összehasonlító vallástörténetet. Tanított szavával, írásaival, s nem utolsó sorban élete példájával. Legtöbb római osztálytársa püspök, sőt bíboros lett, de őt teljesen kielégítette a tanári pálya. Tanítása és igehirdetése azért is hatásos volt, mert sohasem lépett készületlenül a pódiumra vagy a szószékre. Valaki megjegyezte, hogy nagyon eredeti, alkotó jellegű meglátásai voltak a Szentírással kapcsolatban; olyanokat mondott, amit hallgatósága sem könyvekből nem ismert, sem mástól nem hallott. 101
