Szolgálat 60. (1983)
Halottaink - Nuspl János (Burger Miklós)
Figyelmes, majdnem túlzásig udvarias ember volt; bőkezű másokkal, igénytelen magával szemben, minden figyelmességet duplán viszonzott. Soha el nem feledkezett volna barátainak évfordulóiról. Egyaránt szerették gyerekek és felnőttek, tanulatlanok és tudósok. Elsősorban intellektuális természetű volt, szellemi érdeklődése öreg korában is mindenre kiterjedt, rengeteget olvasott, de utolsó betegsége alatt már csak egy téma érdekelte: a lelki élet különböző iskolái. Ezért kérte tőlem Jean Gautier könyvét, amiből két fejezetet még kijegyzetelt. Viszont büszke volt fizikai erejére is, és szellemi képességeihez hasonlóan ezt is jól kamatoztatta. Minél idősebb lett, annál fiatalosabbnak bizonyult. Szerette kihívni az embereket, hogy mozdítsák ki elfoglalt helyzetéből. Megverte tanítványait a pingpongasztalnál, és egészen 80 éves koráig síelt. Végigcsónakázta a Dunát és az összes elképzelhető kanadai folyókat. Az elmúlt télig még fát vágott az erdőben, tűzifát készítve barátainak. Volt ideje társaságba járni, ismert minden kártyatrükköt és elismert bridzsjátékos volt; szerette a jól elkészített ételt és a jó beszélgetéssel fűszerezett bort, de csak módjával. Két harapás között mindig készen állt bármi témáról nyilatkozni. A dohányzást rég feladta, és rendszeresen gyakorlatoztatta tüdejét. Szeretett sétálni, lovagolni, kertészkedni; ügyes kezéről tanúskodnak a kápolna virágai a Szent József zárda nővéreinél, ahol utolsó éveit töltötte. Roppant módszeresen élt, mindenre tudott időt szakítani. 16 éves gépkocsiját úgy tartotta karban, hogy jobban jár, mint az új. A nővérekre hagyta, s melléje a pontos olajcsere- és javítási dokumentációt 1968-tól fogva! Ezekből az apróságokból talán egy kicsit előttünk áll sajátos karaktere. De mindenekelőtt papi ember volt, az örök Főpap mintájára. Egyszerű papi lélek, aki tudta, hogy önfegyelem, imádság, breviárium, lelkiolvasmány és rendszeres gyónás a legbiztosabb út az örök élet felé. Ezen kalauzolt másokat is mint keresett gyóntató és lelkivezető. Főleg az utóbbi években a szentmise volt életének központja. Esténként mindig idejében hazatért, hogy még lefekvés előtt előkészüljön a másnapi szentmisére, amelyhez mindennap rövid prédikációt fűzött. Betegsége alatt az volt egyik legnagyobb keresztje, hogy már nem tudott misézni. Szorgalmasan látogatta a szórvány-magyarokat, ellátta őket jó tanáccsal, anyagi segítséggel. Ez volt az ö külön apostoli munkája az utóbbi években a zárdalelkészség és hétvégi plébániai kisegítés mellett. Quebec és Rhode Island magyarjai el nem múló hálával tartoznak neki. Ez év virágvasárnapjától kórházba került. Erejének hanyatlása igen bántotta, ezért is kérte, hogy ne látogassa senki. Szellemi és lelki képességei azonban érintetlenek maradtak, egészen békésen fogadott haláláig. Jún. 22-én este még mosolyogva mondta nekem, hogy „nem hivatalosan már halott.“ Éjjel 3/4 2-kor hívta magához az €r, miközben ágya mellett a dicsőséges olvasó negyedik tizedéhez érkeztem. 59 évi tevékeny és termékeny papi működés után megtalálta végleges otthonát. Pappá szentelése évfordulójának vigíliája volt. Jún. 25-én temettük el három fópapos segédlettel a cranstoni Szent Anna temetőben. Csak azt kívánom, hogy megközelíthessem azokat a keresztény elveket, amelyeket tőle tanultam. Biztos vagyok benne, hogy többi tanítványa és híve is ugyanígy érez. Msgr. Varsányi I. Vilmos püspöki helynök, irodaigazgató NUSPL JÁNOS (1900—1982) Gyémántmiséjét csak három hónappal élte túl. 1982. okt. 11-én halt meg Feffernitz/ Feistritzben (Kärnten, Ausztria). Temetése okt. 14-én ment végbé. A requiemet Gurk- Klagenfurt püspöke, dr. Egon Kapellari mondta, koncelebrálva néhány, az elhunythoz közel álló pappal. Mintegy 25 pap, számos nővér, rokon és sok hivő kísérte sírjához. 102
