Szolgálat 60. (1983)

Jöjj, Uram Jézus!

Peter Henrici, a Gergely egyetem tanára, emlékeztet, hogy a végső idők ígérete Isten ajándéka. Ennek hangoztatása azonban, paradox módon, nemcsak hogy nem ment föl az önfeláldozó szeretet gyakorlásától, hanem még sürgetőbbé teszi. „A végső idők valósága belenyúlik a jelenbe.“ Gyakorlati útmutatásokat nyújt, hogy milyen módon hathatja át a leggyümölcsözőbben a keresztény életet a végső idők szemlélete.

Amikor a végső időkre gondolunk, önkéntelenül is a Jelenések könyve, az Apokalipszis jut eszünkbe. Sokan nem mernek hozzányúlni, kevesen forgatják, mintha nem is lenne a kinyilatkoztatás része. Kibogoz- hatatlannak látszik? Tévedés veszélye környékez? Mindez ne tegyen kis- hitűvé. Az Egyház nem egy jó magyarázatot ajánlhat kísérőnek. Farkas- falvy Dénes tanulmánya igen értékes bevezető az induláshoz. Ismerteti a legjelentősebb magyarázatok módszereit, a könyv történeti és teológiai hátterét és belső felépítését.

Hogy mennyire fontos a végső kérdésekkel való foglalkozás, magának a Jelenések könyvének elegendő ismerete is, arra sokszor csak akkor döbbenünk rá, amikor szekták hirdetői kopogtatnak ajtónkon. Benkő Antal két példán, Jehova tanúin és „Isten gyermekein“ mutat rá eljárásukra, valláspszichológiai gyökereikre.

Számunkhoz nem igen találhattunk volna jobb, életből merítettebb tanúságtételt Gilbert Cesbron arcélénél. Vonásait Szabó Ferenc rajzolja meg. A népszerű és hivő francia író már hosszúra nyúló rákbetegsége előtt megdöbbentő őszinteséggel elmélkedett a végső találkozásról, a hozzá vezető kapuról, a halálról. Reménye nem tört meg. Ezért merészen odakiált: „... Keresztények, gondoltatok arra, hogy akkor majd szemtől szembe ezt mondhatjuk az angyallal Máriának: ,üdvözlégy, Mária“...? üdvözölni őt, megismerni, — nem, felismerni! öröm, öröm, örömkönnyek... Élők, hallgassatok rám: törekedjetek földi életetekben arra, hogy barátokat szerezzetek odaátra.“

Jézus tanítása, az egyház hite a végső dolgokról, a világ és az egyes ember rendeltetéséről, a Vele való találkozásról nem természettudományos tétel, nem történelembölcselet. Sokkal több. Nemcsak azért, mert ezek változnak az emberi ismeret foka szerint. Hanem azért, mert a teremtő és szerető Isten biztató kinyilatkoztatását állítja szemünk elé. Nem az a döntő, hogy végső stádiumában földünk és naprendszerünk kihűl-e vagy felrobban. Az sem, hogy tudományos módszereink milyen idő távlatába helyezik ezeket a lehetőségeket. Hanem az, hogy az Űr vár ránk, „új éggel és új földdel“, ahová hív bennünket. Azt akarja, hogy mindennapunkat átjáró hittel és reménnyel kiáltsuk: „Jöjj, Uram Jézus!“

4