Szolgálat 60. (1983)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Hogyan olvassuk a Jelenések könyvét?
annyi mégis biztos, hogy a Jelenések könyvének szimbolikus nyelve a kor olvasói számára nem tűnt olyan szokatlannak, mint első olvasásra gondolnánk. c) Teológiai értelmezés Ez az értelmezés a szimbolikus események mögött elsősorban teológiai fogalmakat és igazságokat akar felfedezni. A konkrét képből az elvont fogalom vagy a belső lelki élmény felé, nem a konkrét esemény vagy az irodalmi konvenció felé tájékozódik. így pl. a hétpecsétes könyvben Isten üdvösségtervét látja, a mennyei alakok hófehér ruhájában az ártatlanság és tisztaság jelképét, a Bárány trónjából lecsorduló „élővizekében a kegyelem áradását, a természeti csapások és katasztrófák sorozatában a bűn és bűnhődés lelki drámáját. Ez a fajta magyarázat sok esetben jogosult, nem egyszer a szöveg kifejezetten meg is kívánja. Tudjuk, hogy az Újszövetség tele van olyan jelképpel, amelynek eredeti kép-értéke elhomályosult, és inkább elvont fogalmak helyettesítésére szolgálnak. Néha a képszerűség világosan a háttérbe szorul. így pl. az első fejezet leírása az Emberfiáról (1,12-26) olyan szimbólumokat tartalmaz, amelyeket semmiképpen sem szabad a képzelet számára megeleveníteni: a fehérgyapjú-hajú, sárgaréz-lábú, egy kézzel hét csillagot tartó alak, akinek „szeme olyan mint a lobogó tűz“ és „arca olyan, mint a teljes fényében ragyogó nap“, feltétlenül groteszk benyomást kelt, ha a képeket a képzelet számára próbáljuk megjeleníteni, és nem szimbolikus módon értelmezzük. Ezek a képek a túlvilági életformát „jelentik“ úgy, ahogy Dániel könyvében (7,9-10; 10,5-6), az Úr színeváltozásának történetében, vagy a feltámadás angyalainak leírásában is megtalálhatók. A „jelentik“ szó fontos: nem az érzékek számára jelenítik meg a természetfeletti valóságot, hanem az elvont fogalmakra képes gondolkodó értelemnek adnak kiindulási alapot. A szöveg alapos tanulmányozása megmutatja, hogy valóban nagyon sok esetben az olvasónak a jelképeket fogalmakra kell váltania. A négy élőlény, amely „köröskörül és belül csupa szem“ (4,8), a Bárány, amely „mintegy megölt“ állapotban jelenik meg (5,6) a jelképes értelmű számok sorozata vagy az egyiptomi csapásokhoz hasonló természeti események leírása (9,2-10) és a különféle groteszk vadállatok leírása csupa olyan fogalomra utal, amelyek az apokaliptikus irodalom jelzőrendszerében ilyen fedőnevek alatt szerepelnek. A mai olvasónak minduntalan figyelnie kell az ó- és újszövetségi képekre. Sokhelyütt mégis bizarr vagy széttöredezett képsorozatra lelünk, az értelem esetleg homályos marad, és legfeljebb feltételezhetjük, hogy az eredeti értelem az első század végén egyszerűbben kiviláglott a szövegből, mint manapság. A Jelenések könyve magyarázatának problémája így is feltehető: hogyan kell alkalmazni, összekapcsolni, esetleg kiegészíteni a fenti módszereket ahhoz, hogy az író szándékait megértsük, és azon is túllépve, „halljuk, mit mond a Lélek az Egyháznak“ (vö. 2,11.29; 3,6.12.22). Hol keressünk történelmi utalást, hol kutassunk szimbolikus értelmet, hol lássunk utalást az egyház mindenkori 27
