Szolgálat 60. (1983)

Halottaink - Dr. Kuncz József (Confrater)

Nuspl János 1900-ban született őrszálláson. Gimnáziumi tanulmányait Kalocsán végezte, ott érettségizett, és az ottani papnevelő intézetben tanulta a teológiát. Ott is szentelték pappá 1922-ben. Már fiatal korában kitűnt abban, hogy bámulatosan jól beszélt és írt mind magyarul, mind németül. Arra enged ez következtetni, hogy tanulmányi ideje alatt különös fáradságot fordított az igehirdetés lelkipásztori eszközének, a nyelvnek elsajátítására. Petőfi sok versét könyv nélkül tudta, ő volt kedvenc költője, késő öregkoráig szívesen mondogatott társaságban költeményeiből. Egy ízben fogadott, hogy a horvát katekizmust egy héten belül fejből megtanulja. Megnyerte a fogadást.

Kápláni évei után (Kishegyes 1923-ig, Hódság 1926-ig, Csantavér 1929-ig, Bácska Palánka 1932-ig, Futag 1935-ig, Apatin 1938-ig, Kula) 1939-ben segédlelkészként Duna- csébre került, majd dr. Resch Ignác nyugalomba vonulása után 1941-ben átvette a plébániát. De nem tartott sokáig munkálkodása a kb. 2000 hívőt számláló helyen. Már 1944 végén megkezdődött az üldözés és menekülés. Nusplt hamarosan külföldre szakadt honfitársai lelkigondozásában találjuk a Linz melletti Haidban, Steinheim am Albuch-ban és végül Feffernitzben. Itt kápolnát épített a Szentkereszt tiszteletére. Az oltár fölött az a feszület függött, amelyet sovány poggyászában régi hazájából hozott magával, és amelyben papi életének jelképét tisztelte.

Életének utolsó éveiben elég nagy keresztet jelentett számára előrehaladott érelmeszesedése. De hívei közül néhányan nagy szeretettel gondozták, és fölismerték, hogy egy gazdag papi élet végső próbáiról van szó.

Nuspl plébános mindig és mindenütt szíwel-lélekkel dolgozó lelkipásztornak bizonyult. Különös gondja volt a gyerekekre és fiatalokra, ünnepek és istentiszteletek, ifjúsági foglalkozások és színielőadások mind jó alkalom volt, hogy az igaz hit hirdetésén és az emberek szívébe plántálásán fáradozzék. Hívei kedvéért nagy áldozatokat vállalt, és papi hivatása gyakorlásában nem ismert félelmet.

Említésre méltó még, hogy írói tevékenységet is kifejtett. Német nyelvű cikkeket írt a „Familienfreund“, „Donau“ és „Gerhardsbote“ c. lapokba, és két szép magyar nekrológot honfitársairól. írásait nemcsak világos gondolatfüzés, hanem igen szép német ill. magyar nyelv, sokszor költői lendület jellemezte.

Mikor magyar paptestvérei tréfásan „apátúr“-nak nevezték, ezzel akaratlanul is papi és lelkipásztori egyéniségének egyik lényeges vonását juttatták kifejezésre. Valóban mindig és mindenütt atyja volt a rábízottaknak, gyerekeknek, fiataloknak, idős híveknek egyaránt. Talán a gyengéd tisztelet egy lehelete is benne rejlik ebben a jelzőben, ami joggal megilleti e sok viszontagságot kiállt agg pap személyiségét.

Burger Miklós, Villingendorf, NSZK

Dr. KUNCZ JÓZSEF (1911—1983)

Július 7-én, bár súlyos betegséget hordozva magában, mégis váratlanul hunyt el otthonában. Tehetségben, ékesszólásban, népszerűségben kiemelkedő paptestvérünk volt, akin rajta maradt a megszólítás: „tanár úr“.

1911. febr. 9-én született a Nagykároly vidéki Terem községben. Szüleit korán elvesztette. Budapesten szerzett teológiai doktorátust.

Eredetileg a szatmári egyházmegye papja volt. Működésének első öt évében ott volt három helyen segédielkész. 1938/39-ben Nagyvárad-Olasziban segédlelkész. 1939— 1948-ig Szatmáron, 1955—58-ig Gyulafehérvárott volt teológiai tanár. A közbeeső időben a nagyváradi Szent László templomban szolgált, majd 13 éves érmihályfalvl plébánoskodás után 1971-től ismét a Szent László templomban találjuk, amelynek melegszívű, ragaszkodó híveit nagyon megszerette.

103