Szolgálat 59. (1983)
Halottaink - Horváth Kázmér OCist. (-sz -sz)
tanítványai, paptestvérei, hívei szinte az egész országból felkeresték. Ilyenkor, ha kérték, leült a zongorához, és kísérte az igazi szép magyar népdalokat. 1957-ben az esztergomi papnevelő intézet teológiai tanára lett, s az is maradt élete végéig. A bibliai nyelveket tanította, hébert, görögöt és latint. Ezenkívül dogmatikát, fundamentálist, homiletikát, nyelveket 25 éven keresztül. 1959-től az Érseki Föszent- szék kötelékvédője, bírája és officális helyettese is volt. Általában ő fordította latinra a Rómába felterjesztendő peres ügyeket. Sokat segített az ordináriusoknak hivatalos szövegek fordításában. Sokféle munkája mellett aggodalommal vállalta az esztergomi vízivárosi plébánia vezetését. Lelkipásztori feladatai ezzel még jobban megnövekedtek, fizikai ereje azonban sajnos már nem. (gy két év múlva megkönnyebbüléssel fogadta felmentését, s kisegítőként működött ugyanott tovább. 1980-ban bíboros főpásztora a főszékesegyház tb. kanonokává nevezte ki munkájának elismeréséül. A paphiány miatt tanári és lelkipásztori feladatai megszaporodtak. Mindig vállalta a kisegítési, lelkigyakorlatvezetési felkéréseket. Halála előtt néhány héttel lelkileg felkészülve ment be a kórházba egy kisebb operációra. Utána, talán túl korán, újra munkába állt. Szentségimádást vezetett egy esztergomi plébánián, majd a következő napon, már erős szívpanaszokkal, saját plébániatemplomában. Ekkor rosszul lett, és kórházba szállítása után néhány órával imádkozva lépett Jézus Krisztus elé, febr. 14-én. Szendi József püspök, kurzustársa temette febr. 21-én Budapesten igen sok paptestvér és kispap részvételével. Esztergomban koncelebrált szentmisén búcsúztak tőle paptestvérei, hívei. Gyászjelentésében olvassuk: „Ha Isten igéjét magyarázod a testvéreknek, jó szolgája leszel Jézus Krisztusnak, mert annak a hitnek és helyes tanításnak igéi táplálnak, amelyet híven követtél“ (1Tim 5,6). Oltártestvére HORVÁTH KÁZMÉR VINCE OCist. (1901—1983) (Nekrológ helyett az aranymiséjén 1977-ben elhangzott beszédet közöljük.) Mi az ünnep? Az ünnep az, amikor meggyújtjuk a gyertyát, és megállítjuk az órát. Megállítjuk az órát, hogy szűnjék meg az idő, és mögüle fölcsillanjon az örökkévalóság. Itt a földön törvény, hogy mindennek árnyéka van. Vegyük el az árnyékát, és megszületik az ünnep. Egy gyermekben mennyi ma'krancosság és nyakasság tud lenni: vegyük el az árnyékát, és ott van az örök gyermekség. Egy nő mennyire kiszámíthatatlan és szeszélyes tud lenni: vegyük el az árnyékát, és ott van a szép örök nőiesség. Egy férfi milyen durva és közönyös tud lenni: vegyük el az árnyékát, és ott van az örök férfiasság eszményképe. És a pap? A hosszú évek alatt talán elszürkül, talán hivatalnok lesz: vegyük el az árnyékát, és ott áll előttünk a papi eszmény úgy, ahogy azt Jézus elgondolta. Ma, amikor egy ötven éves papi szolgálatra emlékezünk, az Úr Jézus három csendjéről akarok beszélni. I. Az első csendje Názáretben 30 évig tartott. Azt mondja róla a Szentírás: mindenben hasonló lett hozzánk. Kedves jó Kázmér testvérem! Tanár voltál; elmaradt a katedra. Szerzetes elöljáró voltál; elmaradt az apátság. Lelkipásztor voltál, és elmaradt a plébánia. És most? A házak hosszú során az egyik házban, a családdal, amely oly nagy szeretettel vesz körül, megosztod az életed. Úgy élsz, mint Jézus harminc évig Názáretben. Jézus annyira hasonlított hozzánk, annyira nem akart semmi kitüntetést és megkülönböztetést, hogy az emberek úgy hívtak: az ács, Mária fia. Annyira egy lett velünk, hogy nem akarták elhinni, hogy ez a közönséges ember legyen a világ Megváltója. És mégis: 30 éven keresztül Názáret csendjében és abban a kis házban is pap volt mindörökké. Pap volt, aki sugározta az Isten kegyelmét. Pap, aki a szeretetet 91
