Szolgálat 59. (1983)
Halottaink - Horváth Kázmér OCist. (-sz -sz)
hirdette. Pap, aki titkot hordott magában. Még édesanyja sem ismerte föl. Azt mondta: Fiam, hogy tudtál ilyet cselekedni velünk! Titkot hordozott. Ez a titok: azt mondja Jézus: ti innét alulról valók vagytok, én felülről. Mindenben hasonlítok hozzátok, de felülről való vagyok! ó te 50 éve fölszentelt pap! Mindenben hasonlítasz hozzánk, de felülről vagy! A hivatást Istentől kaptad. Az a hivatásod, hogy az Istent belesugározd a világba. Hogy a szeretet antennája legyél. Mózesről azt írja a Szentírás, hogy amikor lejött az Isten hegyéről, sugárzott az arca. Az öregedő pap, amikor leballag az Isten szőlőhegyéről, sugárzik a lelke, ragyog a szíve: tiszta forrás, azért él, hogy Istent belesugározza a világba. Ez nem látszik. Jézuson sem látszott. Sokszor félreértették, félremagyarázták. Jézusnak ez fájt. Fáj a napnak is, ha lehunyjuk a szemünket, fáj a forrásnak is, ha a forrás mellett a pocsolyából iszunk. Fáj a papnak is, ha nem kell az Isten. A világon az igazi hatékony nagy hatalmak: láthatatlanok! Mint a tömegvonzás. Ki látta? És ez tartja össze a világot! Mint az atomokban az a rengeteg energia. Ki látta? És van! És mint az anyai szív jósága. Az emberek világát az tartja össze. És a papi szív, amely az Isten országát tartja össze. Jézus is, bár nem értették, hintette az áldást. A nap is, ha lehunyjuk a szemünket, hinti a fényt. A forrás sem sértődik meg, ha pocsolyákból iszunk. A pap sem sértődik meg, hanem árasztja tovább az Isten kegyelmét. II. Jézus második csendje a pusztában volt, és 40 napig tartott. Mit csinált? Nem prédikált és nem dolgozott. 40 napon át imádkozott. Mert látta, hogy annyi szív sebes, hogy annyi család vérzik, hogy olyan sok reményből lesz csalódás, annyi színes álomból keserű ébredés. Akik itt vagyunk, van-e közülünk olyan, hogy elmondhatná: olyan lett az életem, amilyennek megálmodtam, elképzeltem. Imádkozni kell az emberekért, hogy össze ne törjenek. Imádkozni kell, hogy a keresztek alatt is hűek maradjanak hivatásukhoz. Imádkozni kell, hogy az eskühöz hívek maradjanak holtomiglan-holtáiglan. Imádkozni kell! Imádkozni? — mondja a mai ember. Hol élsz? A huszadik században? Energia- hordozókra, erőgépekre van szükség, technológiára és szervezésre. Imádságból még nem lett egy szem gabona sem. Imádságból még nem emelkedett az életszínvonal. — Ó te szegény agyongépesített ember! Talán ebben a gépesített korban nincs szükség napsugárra? Nincs szükség forrásvízre? Nincs szükség Isten áldására a munkánkon? Nincs szükség lélekre? Ha nincs lélek, lelketlenek lesznek az emberek! És Isten mentsen, hogy lelketlen emberek között kelljen élni! Ezért imádkozik a pap, hogy a lélek megmaradjon, nehogy lelketlenné legyen a világ. Kedves jó Oltártestvérem! Ma különösen imádkozzál! Mindennap úgyis reszkető kezedbe veszed a papi zsolozsmás könyvet, és ott a faluban senki sem sejti, hogy valaki már föléjük terjesztette az Isten áldását. És ma különösképpen! Imádkozzál hozzátartozóidért. Tegnap magam is tanúja voltam annak a nagy-nagy szeretetnek, amellyel testvéreid, rokonaid körülvesznek. Viszonozd te is nagy szeretettel. Áraszd te is rájuk szerető imádat. Aztán menj ki a temetőbe, ott nyugszik édesapád, édesanyád. Adjál egy áldást a sírjukra, hogy odaát ne csak boldogok legyenek, hanem örüljenek is. Hogy összenézzenek, és mosolyogva mondják: nem hiába gürcöltünk, fáradtunk, Vince fiunk nemcsak pap lett, hanem 50 éven át hűségesen kitartott az oltár mellett. Áldd meg őket. Áldd meg ezt az egész falut, Fertődét, ahol gyermek voltál, ahol mindenki rokonod, ismerősöd, barátod. Szálljon rájuk ez az ötven éves papi áldás. III. Jézus harmadik csendje a kereszten volt, és három óráig tartott. Fölnézett az égre, az ég bezárult: Atyám, miért hagytál el engem? Lenézett a földre: a föld kivetette. Tanítványai elhagyták megtagadták, elárulták. Ég és föld között kellett rájönnie Krisztusnak, hogy nem elég sugározni az Istent, nem elég imádkozni, nem elég szervezni; több is kell! Mert a viharban szétszóródnak a lelkek. A nydmorúság ott van az ember lelkében, mindenkinek a lelke mélyén, és bármikor kitörhet. Nem elég az ima! Az áldozat is kell! Azt mondja az apostol: Fölvitte magával bűneinket a keresztre, hogy meghaljunk a bűnnek, és igazi életet éljünk. 92
