Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - Lukács László: Az ünnep szerepe életünkben
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák." Az ünnep utolsó lényeges vonása, hogy az ember sohasem ünnepelhet egyedül. Társas lények vagyunk, s az ünnep mindig valami kitágult és bensőséges együttlétet teremt közöttünk. A közös ünneplésben nemcsak a létnek, hanem az egymásért-létnek az értékét is fölfedezzük és megerősítjük. Aranyszájú Szent János így határozza meg az ünnepet: „Ubi caritas gaudet, ibi festi- vitas" (ahol a szeretet örül, ott van ünnep). II. A keresztény ünnep önmagunkon fölülemelkedni, a valóság mélyeire látni, egymásra rátalálni, igazi őrömre és szabadságra eljutni: nem lehet az immanens, véges világnak a keretein belül. Ünnepelni csak úgy lehet, ha az ember ki tud lépni világának határain, és oda tud állni Isten elé. Az ünnep legmélyebb lényegében „szent nap" (id-nap, ahogyan a magyar „ünnep" szó eredete gyönyörűen utal rá); így is körülírhatnánk: üdvösséges napunk. A vallástörténészek szerint az ünnepnek kezdettől fogva transzcendens és átfogó jellege volt az emberiség életében. Benne ölt szimbolikus alakot az, ami a mindennapjainknak megadja az értelmét. Platón remekül fogalmazza meg egyik dialógusában: „az istenek megszánták a munkára termett embert, és megalkották a visszatérő ünnepek sorát, hogy felüdítsék fáradtságából. Nekik ajándékozták a Múzsákat, és vezetőjüket, Apollót, meg Dionysiust, hogy az istenek ünnepi társaságában töltekezve újra kiegyenesedve és emelkedetten járhassanak." A keresztény kultúrkörben pedig Szent Atanáz így fogalmaz: „Nekünk, akik ezen a földön élünk, az ünnepek akadálytalan átmenetet jelentenek a túlvilági életbe." Az ünnep kiteljesedése a kultusz, az istentisztelet. Az ember hálás örömmel tekint teremtő Istenére, az Ö szemével tekinti át létének alakulását, s az ö segítségét kérve bizakodón indul neki jövőjének. Ha az ember elveszíti istenhitét, akkor elfelejt ünnepelni, s ezzel az egyik legfontosabb ember-alkotó erő sorvadásnak indul az életében. Melyek tehát a keresztény ünnep összetevői? 1. A kontemplácló Az ünneplő ember meghatottan, csodálkozó hálával és örömmel belecsöndesül a létbe. Hérakleitosz szerint: „belehallgat a valóság mélyeibe". Ennek természetesen legelső föltétele a külső nyugalom megteremtése: a munkaszünet, a megpihenés a hétköznapok hajszája után. Nem elég azonban csupán a test felfrissülése: a léleknek is el kell nyugodnia. Csak így válhatunk figyelmessé a finomabb, bensőbb, rejtettebb, távolabbi valóságok iránt. A magunk zárt rend8
