Szolgálat 59. (1983)
Eszmék és események - Új magyar püspök (R.) - A vasárnap az új egyházi törvénykönyvben (Kozma György)
Ugyanezt a módszert követi az új egyházi törvénykönyv is a vasárnap megszentelésének kérdésében. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az új kánonokban a részvétel a vasárnapi misén, mint jog, és csak 3 paragrafus említi ugyanezt mint kötelességet. A 213. kánon pl. így hangzik nem hivatalos magyar fordításban: „A keresztény hívek joga, hogy az egyház lelki javaiból, különösen Isten Igéjéből és a szentségekből, támogatást kapjanak a felszentelt lelkipásztoroktól." Az Ige hirdetésében és az Oitáriszentségben való részesedés elsősorban a szentmisén történik, és erről mint jogról beszél az 1983-as egyházi törvénykönyv. Ezt a jogot meg is védi. A 388. kánon előírja a püspököknek, hogy minden vasárnap népükért misézzenek, a 386. kánon utasítja őket, hogy a híveknek gyakran prédikáljanak. Még részletesebben foglalkoznak a hívek szentmisével való ellátásával a plébánosokra és egyházközségi vezetőkre vonatkozó kánonok. Az 528. kánon 1.§-a részletesen intézkedik az igehirdetés (ezzel együtt az igeliturgia) tartásáról, a 2. § pedig így szól: „A plébánosnak gondja legyen arra, hogy az Oltáriszentség a hívek összejöveteleinek középpontja legyen; azon fáradozzék, hogy a hívek a szentségek vételével el legyenek látva, különösképpen az Oltáriszentséghez és szentgyónáshoz gyakran járuljanak...“ Mindennek a hívekről való gondoskodásnak hosszú hagyománya van az egyház történetében. Gondoljunk csak a török idők utáni egyházi újjáépítésre. A vasárnap megszentelésével, mint kötelességgel elsősorban az 1247-es kánon foglalkozik. Ez két dolgot ír elő vasárnapokra és a kötelező ünnepekre: a hívek szentmisén vegyenek részt, és tartózkodjanak az olyan munkától és foglalkozástól, amely nem egyeztethető össze az ünnepnap istentiszteleti jellegével, amely megrontaná az ünnepnap örömét, vagy akadályozná a szükséges szellemi és testi pihenést. Ez a paragrafus több újdonságot tartalmaz. Elsősorban nem a misehallgatást írja elő, hanem a részvételt, részesedést a mise lelki javaiban. Másrészt nemcsak a régi „szolgai munka“ kifejezés tűnt el az egyházi törvényhozásból (amelyet a régi kódex 1248-as kánonja említett), hanem szempontokat is ad a törvényhez, mintegy megmagyarázva, miért született ez az előírás. Ez figyelemreméltó szempont a lelkipásztorok számára: nem elég a kötelezettséget, vagy tilalmat hirdetni, hanem annak miértjét is tudniok kell a híveknek. Különben külsőleges, erőszakos tett lesz, amit a törvény elér, és teljesítésével inkább csak „letudják“ az Istent, mintegy szabadulni akarnának tőle, pedig az intézkedés célja éppen az ellenkező. Az új egyházi törvénykönyv 11. kánonja szerint ez a rendelkezés is 7 éves kortól kezdve kötelezi a katolikus egyház tagjait. Régebben minden megkeresztelt emberre vonatkozott a misehallgatási törvény is, mint minden más egyházi rendelkezés, és a másvallású keresztényeket úgy tekintették, mint akik súlyos tudatlanságban tévelyegnek, s ezért nem vétkeznek. Újdonságot jelent az 1248-as kánon 1.§-a is: eszerint b á r h o I, ahol katolikus rítus szerint végzik a szentmisét, eleget lehet tenni a szentmisén való 61
