Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A keresztény vasárnap
napjába; ez azonban nem jelenti, hogy számunkra most már nem lenne időbeli ritmus. A közös szabadság egyik feltétele Isten nyugalmának nyilvános és közös elfogadása. Mindegyikünk testi-lelki élete szempontjából is fontos, hogy megtanuljunk munkánkban szünetet tartani; ez szabaddá tesz önmagunk és ezzel Isten számára is. 3) A vasárnap előre mutat Krisztus második eljövetelére Mindezzel most már eljutottunk a vasárnapnak a korai keresztény időkben kialakult harmadik értelmezéséhez. Eddig ezt mondtuk: A vasárnap Jézus Krisztus feltámadásának napja. Mint első nap a teremtés napja. Más szemszögből nézve azt is mondhatnánk: a hetedik nap, a szombat után ez a nyolcadik. Az a nap, amely a teremtés idejének „világhete“ után következik; az a nap, amely a mi időnkön túl az új világra mutat. A 8-as szám a keresztényeknél az eljövendő világ szimbóluma lett. Pl. a keresztelőkápolnákat nyolcszögletűre építették, annak jelzésére, hogy itt megy végbe a születés arra az új világra, amelyik Krisztus feltámadásával vette kezdetét. így a vasárnappal Krisztus újraeljöve- telébe vetett hitünket is ünnepeljük. Nemcsak a hála és a visszatekintés napja, hanem mindenekelőtt a reményé: indulás a jövő felé. Az Eukarisztia ünneplésében már mindig megkezdődik számunkra Krisztus újraeljövetele. Az Úr lép be hozzánk, félelmeink zárt ajtóin keresztül, mint akkor húsvét reggelén a tanítványokhoz (Jn 20,19). A kereszténység nem a múlt vallása: a lényeg még előttünk van. Az Úr közeleg, mi pedig megyünk elébe. Van mit remélnünk: Krisztus birodalmát, Isten országát. Bizalommal tarthatunk a jövő felé; többet rejt számunkra, mint a múlt. De csak akkor bízhatunk, ha Krisztussal járunk. És csak akkor építünk igazán, ha vele építünk. Kereszténynek lenni annyit jelent, mint úgy élni, hogy úton vagyunk Krisztus felé. Csak így haladunk valóban előre. A keresztények a hét többi napjának nem adtak nevet, hanem egyszerűen sorjában számolták őket; ennek a napnak viszont új nevet adtak: az Úr napja. A román és szláv nyelvekben ma is így van. A germán nyelvekben meghagyták a régi elnevezést — „Tag der Sonne“, a nap napja —, mert Krisztus a fölkelő Nap. Őt látták a keresztények a teremtő ige mögött: „Legyen világosság“, őt várták mint az örök fényt, amely a halál éjszakájából alkonyt nem ismerő nappalként kel föl, mert az igazi nap — a szeretet — soha többé le nem áldozik. II. Hogyan ünnepeljük a vasárnapot? A pásztorlevél első részében megfontoltuk, mit is ünnepiünk valójában vasárnap. A második részben most arról van szó, hogyan kell és hogyan tudjuk megünnepelni. 1) A vasárnapi istentisztelet . Először is világos az eddigiekből, hogy a vasárnap nem valami tetszés szerinti szabad nap, amelyet saját felfogásunk szerint tologathatunk a héten. Adva 28
