Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A keresztény vasárnap

peni oka a vasárnap megünneplésének az, hogy Krisztus e napon támadt fel halottaiból. Ezzel új korszakot nyitott: Elsőnek tért vissza valaki a halottak közül, úgy, hogy nem hal meg többé. Elsőnek törte át valaki az idő börtönét, amely mindnyájunkat fogva tart. De Jézus nem menekült el az örökkévalóságba. Az időt nem hagyta egyszerűen mint levetett ruhát maga mögött, hanem velünk marad. Visszajött, és nem távozik többé. Eszerint a vasárnap ünneplése mindenekelőtt a feltámadás megvallása. Hitvallás, hogy Jézus él. így megváltása annak is, hogy Isten él, és a halálon túl is élteti az embert. Hitvallás, hogy van mit remélnünk. Hitvallás, hogy a szeretet megmarad, és ezért jó élni.

2) A vasárnap a teremtés és az újjáteremtés napja

Már igen korán megkérdezték maguktól a keresztények: miért éppen ezt a napot választotta az Úr? Mit akart ezzel mondani? Zsidó időszámítás szerint a vasárnap a hét első napja volt. Tehát a világ teremtésének napja. Az a nap, amikor Isten kilépett nyugalmából, és így szólt: „Legyen világosság!“ (Tér 1,3) Jézus Krisztus feltámadása korántsem a teremtés visszavonását jelenti, hanem végleges jóváhagyását. Hiszen a feltámadás azt jelenti, hogy az anyagi világ többé nem enyészik el: Krisztus feltámadásával beleépül magának az Istennek titkába. A feltámadás végső megerősítése az ószövetségi teremtéstörténetet lezáró szónak: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott" (Tér 1,31). A feltámadás azt jelenti, hogy Isten végérvényesen kimondja a teremtésre, hogy az „jó“. Úgy mondja, hogy fölveszi a teremtést önmagába, és ezzel minden múlandóságon túl a maradandóba menti.

A vasárnap a hét első napja, a teremtés napja. Tehát hálaadó nap is a teremtésért. Technikaivá vált világunkban ez különleges jelentőségű. Isten a teremtést rábízta az emberre mint életterünket, mint munkánk és pihenésünk színhelyét. Megtaláljuk benne a szükségeset és a fölösleget, a képek és hangok szépségét, amire az embernek ugyanúgy szüksége van, mint az élelemre és ruházatra. „Hajtsátok uralmatok alá a földet“ (Tér 1,28), mondta Isten az embernek. De ez nem azt jelenti: Zsákmányoljátok ki! Kövessetek el rajta erőszakot! Hanem: Ápoljátok! Nyomiátok rá a szellem arcmását! Fejlesszétek ki, ami benne rejlik! így majd szolgál titeket, és betölti saját rendeltetését. A „kultúra" szó ugyanabból a tőből származik, mint a kultusz. Magába foglalja a gondozás, a tisztelet, az áhítat beállítottságát. Azt jelenti: úgy bánunk a dolgokkal, hogy bennük Isten alkotását és így magát Istent tiszteljük.

Ilyen értelemben minden vasárnap a teremtés ünnepe. Mindig megvallása a hitvallás első cikkelyének is: „Hiszek egy Istenben . .. mennynek és földnek Teremtőjében.“ Arra emlékeztet, hogy mielőtt bármit is tettünk volna, már megkaptuk a teremtés ajándékát. A hála és áhítatos tisztelet érzületét akarja kelteni bennünk. A vasárnapból élni tehát azt is jelenti, hogy* ebből az érzületből és alapmagatartásból kiindulva szervezzük meg munkánkat a világban. Jelenti a készséget a teremtés mértékletes használatára: szabad felhasználnunk, de

26