Szolgálat 59. (1983)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A keresztény vasárnap

peni oka a vasárnap megünneplésének az, hogy Krisztus e napon támadt fel halottaiból. Ezzel új korszakot nyitott: Elsőnek tért vissza valaki a halottak közül, úgy, hogy nem hal meg többé. Elsőnek törte át valaki az idő börtönét, amely mindnyájunkat fogva tart. De Jézus nem menekült el az örökkévalóság­ba. Az időt nem hagyta egyszerűen mint levetett ruhát maga mögött, hanem velünk marad. Visszajött, és nem távozik többé. Eszerint a vasárnap ünnep­lése mindenekelőtt a feltámadás megvallása. Hitvallás, hogy Jézus él. így meg­váltása annak is, hogy Isten él, és a halálon túl is élteti az embert. Hitvallás, hogy van mit remélnünk. Hitvallás, hogy a szeretet megmarad, és ezért jó élni. 2) A vasárnap a teremtés és az újjáteremtés napja Már igen korán megkérdezték maguktól a keresztények: miért éppen ezt a napot választotta az Úr? Mit akart ezzel mondani? Zsidó időszámítás szerint a vasárnap a hét első napja volt. Tehát a világ teremtésének napja. Az a nap, amikor Isten kilépett nyugalmából, és így szólt: „Legyen világosság!“ (Tér 1,3) Jézus Krisztus feltámadása korántsem a teremtés visszavonását jelenti, hanem végleges jóváhagyását. Hiszen a feltámadás azt jelenti, hogy az anyagi világ többé nem enyészik el: Krisztus feltámadásával beleépül magának az Istennek titkába. A feltámadás végső megerősítése az ószövetségi teremtéstörténetet lezáró szónak: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott" (Tér 1,31). A feltámadás azt jelenti, hogy Isten végérvényesen kimondja a teremtésre, hogy az „jó“. Úgy mondja, hogy fölveszi a teremtést önmagába, és ezzel min­den múlandóságon túl a maradandóba menti. A vasárnap a hét első napja, a teremtés napja. Tehát hálaadó nap is a teremtésért. Technikaivá vált világunkban ez különleges jelentőségű. Isten a teremtést rábízta az emberre mint életterünket, mint munkánk és pihenésünk színhelyét. Megtaláljuk benne a szükségeset és a fölösleget, a képek és han­gok szépségét, amire az embernek ugyanúgy szüksége van, mint az élelemre és ruházatra. „Hajtsátok uralmatok alá a földet“ (Tér 1,28), mondta Isten az embernek. De ez nem azt jelenti: Zsákmányoljátok ki! Kövessetek el rajta erő­szakot! Hanem: Ápoljátok! Nyomiátok rá a szellem arcmását! Fejlesszétek ki, ami benne rejlik! így majd szolgál titeket, és betölti saját rendeltetését. A „kul­túra" szó ugyanabból a tőből származik, mint a kultusz. Magába foglalja a gondozás, a tisztelet, az áhítat beállítottságát. Azt jelenti: úgy bánunk a dol­gokkal, hogy bennük Isten alkotását és így magát Istent tiszteljük. Ilyen értelemben minden vasárnap a teremtés ünnepe. Mindig megvallása a hitvallás első cikkelyének is: „Hiszek egy Istenben . .. mennynek és földnek Teremtőjében.“ Arra emlékeztet, hogy mielőtt bármit is tettünk volna, már meg­kaptuk a teremtés ajándékát. A hála és áhítatos tisztelet érzületét akarja kel­teni bennünk. A vasárnapból élni tehát azt is jelenti, hogy* ebből az érzületből és alapmagatartásból kiindulva szervezzük meg munkánkat a világban. Jelenti a készséget a teremtés mértékletes használatára: szabad felhasználnunk, de 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom