Szolgálat 59. (1983)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A vasárnap megszentelése pap nélkül
benne dolgozó Lélek kreativitásával. Úgy érezzük, hogy az Egyháznak elsőrangú érdeke, hogy a lelki igényeket a maguk teljességében ellássa. A megoldás egyik útjára König, Bécs bíboros-érseke mutat rá, aki az európai püspökök tavaly októberében tartott 5. szimpóziumán elismerte, hogy a modern körülmények az egyházi szolgálat új formáinak kialakítására kényszerítik az Egyházat. A VASÁRNAP PAP NÉLKÜLI MEGÜNNEPLÉSÉNEK NÉHÁNY FORMÁJA 1. A vasárnap pap nélküli megszentelésének alapformáját a Liturgikus Konstitúció az igeistentiszteletben jelöli meg. „Elő kell mozdítani az Isten igéjének szent szolgálatát (az igeistentiszteletet), a nagyobb ünnepeket megelőző vigíliákon, az ádvent vagy a szent negyvennap egyes köznapjain, valamint vasárnapokon és ünnepeken, főleg ott, ahol nincs pap. Az ilyen helyeken a liturgiát diakónus vagy más, a püspök által megbízott személy irányítsa“ (CSL 35,4). Ez az irány felépítésében — kisebb-nagyobb változásoktól eltekintve - a szentmise igeliturgiáját követi, kiegészítve a Miatyánkkal és záró imával, énekkel. Ha a liturgiát diakónus vezeti, homíliát tart, amire a püspök más teológiát végzett személynek is megadhatja a felhatalmazást. Egyébként a vezető a püspökségtől vagy plébánostól kapott szentbeszédet olvassa föl. Akik ezt a formát sürgetik, hangsúlyozzák a gyakran elfelejtett igazságot: „Krisztus jelen van igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a szentírást olvassuk“ (CSL 7). 2. Igen sok helyen az igeliturgiát áldoztatás követi. Az istentisztelet vezetője a tabernákulumból Krisztus Testét osztja ki a közösség tagjainak. B. Frei 1976- ban kiadott könyve: Priesterloser Gottesdienst, Modelle und Anregungen, értékes anyagot nyújt ehhez az áldoztatással egybekötött igeistentisztelethez. Ez a forma tűnhet a legmegfelelőbbnek, leggazdagabbnak a vasárnap pap nélküli megszentelésére. A többség, úgy látszik, ezt is alkalmazza. Az utóbbi időben azonban mind több ellenvetés hallható ennek a modellnek rendszeres használatára vonatkozóan: elhomályosítja a különbséget a szentmise és az áldoztatással egybekötött igeistentisztelet között; elfelejteti a szentmisén kívüli áldozás kapcsolatát az eukarisztikus áldozathoz, csökkentheti a szolgálati papság szükségességének tudatát és fontosságát. Több ajánlat merült fel ezeknek a veszélyeknek a kiküszöbölésére. A Német Demokratikus Köztársaság püspökei — akik Európában elsőnek vezették be ezt az ünneplési formát — előírták, hogy a szent Színeket közvetlenül hozzák át a legközelebbi templomban egyidejűleg megtartott szentmiséről. Másutt előírják, hogy a szertartás vezetője ne a pap megszokott helyéről vezesse az istentiszteletet. • 3. A harmadik forma szintén a Liturgikus Konstitúcióra épül: Krisztus jelen van az Egyházban ........amikor könyörög és zsoltárt zeng az egyház, hiszen 2 4
