Szolgálat 58. (1983)
Könyvszemle - P. Harmath Károly: Megváltásunk szent éve. - A keresztfához megyek. (S. M.)
A fontosabb pontok bevezetésénél szentírási szövegekből, .Isten üzenetéből“ indul ki, emlékeztetve a biblikus alapokra. Merít a Zsinat határozataiból, sűrűn idézi a szentmise könyörgéseit, klasszikus és újabb imákat közöl. Az ünnepeknél megmagyarázza a népszokásokat, példákat ad a közös családi imára. Ezt a módszert talán még gyakrabban lehetett volna alkalmazni. Néhány megjegyzésből (pl.: „amíg a tavaszi dologidő meg nem kezdődik" 166) kiérezni, hogy a szerzők a hagyományosabb falusi életet tartják szem előtt. Valószínűleg ezért helyeznek olyan súlyt a gyakorlati, néha túlságosan részletezőnek tűnő magyarázatokra („a padokra kitett könyveket távozás előtt mindenki a helyére teszi vissza" 256). Kateketikai szerepet tölthet be a könyv, dogmatikai anyag közlése mellett. — Lékai bíboros bevezető szavaival ajánlja az imakönyvet katolikus testvéreinek. A Beszélgetés a Mesterrel előző kiadásai az újvidéki (Növi Sad) katolikus plébánia gondozásában jelentek meg. Mostani formája annyira új, hogy Hetényi Varga Károly joggal nevezheti magát Lelőtte mellett „társszerzőnek“ (506). Mint az alapul szolgáló belga munka, az átdolgozás is főként a fiatalság és az igényesebb lelkiéletet keresők szolgálatát célozza. Igen sok szöveg kapott találóbb formát, elmélyült tartalmat, életközelséget. Magyar kortársaink versei (pl. József Attila, Illyés Gyula, Váci Mihály), imái és szövegei (pl. Balczó András, Bangha Béla, Jávor Pál, Koszter atya) mellett a világegyház nagy imádkozói is jelen vannak (pl. 1. és II. János Pál, Th. 'Merton, Teréz anya). Az átrendezések és átdolgozások közül négy pont külön is megragadta figyelmemet: részletek a görögkatolikus szentmise szövegeiből, az aktuális lelkitükör, a „fáradt ember keresztútja" (Kollár Ferenc) és az utolsó, „Istennel a dicsőségben" c. rész. A könyv közepére helyezett tárgymutató az öntevékenység és a felfedezés örömét mozdítja elő. De valószínűleg sokan örülnének egy kissé részletesebb tartalomjegyzéknek az elején is. A napi imáknál a vasárnap a hét utolsó, hetedik napja lett. A keresztény hagyomány első napjának tartja, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy a feltámadás és ünneplése az új, megváltott élet kezdete. Itt említjük meg, hogy a Szent István kiadó a pápai megnyilatkozásokat közzétevő sorozatában megjelentette a „Familiáris consortio" kezdetű körlevelet a keresztény családról. Mint a többi, ez is dr. Diós István fordítása. Érdemes lenne talán a latin eredeti mellett egy élő nyelvre történt fordítást is szem előtt tartani a munka folyamán, hogy a magyar fordítás a pontosság mellett minél életszerűbb is legyen. A fontos dokumentumot nagyon ajánljuk az érdekeltek — lelkipásztorok, családok — figyelmébe. Fényesi Márk P. Harmath Károly: Megváltásunk szent éve. 32 o. — A keresztfához megyek. 142 o. Mindkettő: Agape, Novi Sad, 1983. Az újvidéki kiadó „vetés" címmel új füzetsorozatot indít különféle vallási kérdésekről a hívők szélesebb rétegéhez szólva. Első darabja különösen időszerű: a szentév- ról szól. Tartalma lényegében dogmatikus: ismerteti a Szentírás és az Egyház tanítását a megváltásról, igyekszik közel hozni mibenlétét, jelentőségét. Jól kiemeli, hogy a megváltás „Isten szeretetének titka". Bevezetőben összefoglalja a pápa szentévi körlevelét, a különleges búcsú elnyerésének módjaival. A kis füzet igen alkalmas a hivő elmélyülésre az idei szentévben. Egy kis stílusbeli csiszolás nem ártott volna, zavaró pl. az ilyen mondat: „Az Úr megparancsolja az utolsó vacsorán, hogy követői ismételjék meg a Kálvárián (?) az utolsó vacsorán elővételezett eseményt." A kiállítás ízléses. örömmel üdvözöljük a népszerű keresztúti ájtatossághoz tkiadott segédkönyvet. Nívója van: egy pillanatra sem téveszti össze az áhítatot a giccsel, ügyesen kombinálja az értelem és érzelem szerepét. 16 hosszabb-rövidebb szöveget tartalmaz a stációk hagyományos sorrendjében (kivétel a gyermekeknek szóló érdekes sorozat). Köz88
