Szolgálat 58. (1983)
Könyvszemle - Baumgartner Jakob: Wiederentdeckung der Volksreligiosität (Benkő A.)
tűk olyan remekek, mint Claudelé és Prohászkáé (31 kk — de miért maradt ki az utóbbi neve?). Mélyre szánt az „Imádkozzál“ kötetből (Bp. Szent István, 1978) vett keresztút. A modernebb hangvételt Tűz Tamás verse képviseli. Helyes, hogy bőven merít a szerkesztő a Szentírásból, a két kifejezetten „bibliai" keresztúton túl is. (A lelőhelyeket a másodiknál is fel kellett volna tüntetni.) Jók az egészen rövid szövegek, pl. a „Keresztút papokért“ (a Kézenfogva imakönyvből, Róma 1973) és Szedő Dénes kis verses keresztútja. Megtaláljuk a SZVU-ból ismert Sík Sándor-felé keresztúti éneket is, viszont nagyon hiányoljuk „nagy“ stációsorozatát, amely persze sok helyet foglalt volna el. A könyvben hat fekete-fehér kép van, de ehelyett nagyon is szükség lett volna egy képes vagy inkább rajzos stáció-sorozatra. Hiszen újabb templomainkban nem mindig van keresztút, és a könyvecskét nem is csak templomban fogják használni. Sokkal jobb munkát kellett volna végeznie a korrektornak, mert még értelemzavaró sajtóhiba is többször maradt benn: pl. „teremtés“ helyett „temetés“ (a fülszövegben!). Szépen zárja le a gyűjteményt a stációk összevetése a szeretet tulajdonságaival az 1Kor 13- ból. Itt jegyezzük meg, hogy a kiadó lendülettel folytatja az „Isten népének története“ c. ószövetségi bibliai képregény-sorozatot: megjelent Mózes (3 kötetben), a Bírák, Sámson (2 k.), Dávid (2 k.) életleírása. S.M. Baumgartner Jakob (Hrsg.): Wiederentdeckung der Volksreligiosität (Újra felfedezik a népi vallásosságot). Pustet, Regensburg, 1979, 304 o. Az elmúlt évtizedben a népi vallásosság az érdeklődés központjába került. Baumgartner pasztorálteológiai áttekintést kíván nyújtani a német nyelvterület számára, 16, nagyrészt svájci munkatárs közreműködésével. A kérdés Bonnet és Pannet 1973-ban kiadott bestseller könyvei után hónapokig foglalkoztatta a francia tévét és újságokat. A. Altermatt tanulmánya igen jól mutatja be a téma francia jellegzetességeit, ami még ma is fontos az ország katolikus életében (vö. pl. J. Vinatier, volt párizsi ált. helynök 1981-ben megjelent munkáját: Le renoveau de la religion populaire). Átfogó és kiegyensúlyozott képet nyújt M. Quallart a spanyol állapotokról. Két ízelítő: Spanyolországban „annak ellenére, hogy általános engedély van a kézből áldozásra, a legtöbben mégis a régi szokást követik — kicsiség? de jellemzi, milyen szívósan ragaszkodik népünk örökbe kapott vallásos szokásaihoz“ (224). Hogyan reagált a nép arra, hogy a papok, szerzetesek civilben járnak, és többen kiléptek? „A válaszra két szóval utalhatunk: megértés és hallgatás“ (225). A Svájcba költözött olasz vendégmunkások helyzetét T. Pozzi írja le. Megállapítja, hogy a már iparosodott vidékről származók jobban gyakorolják új környezetükben vallásukat, mint a faluról átkerültek. A. Grumelli pedig a szentek olaszországi tiszteletének szerepét vizsgálja: a mai társadalomban sem csökkent; csak nem annyira példakép-követő, társadalmat is formáló és egybefogó feladatában jelentkezik, hanem az egyénhez szól, személyes tanúságtételt jelent a pluralista társadalomban oly szükséges egyéni út megtalálásához. — A „harmadik világ“ problematikáját F. Kollbrunner Latin-Amerikáról írt cikke képviseli. Bár hangsúlyozza, hogy a CELAM 1976-ban kiadott dokumentuma alapján a nép „lényegében keresztény“, és hitét autentikusan fejezi ki, mégis a bolíviai Aymara indiánok és a Brazíliába a 17.—18. sz.-ban behurcolt afrikaiak hatására kialakult macumba rítus példáival a szinkretizmusra hívja fel a figyelmet. Kár, hogy nem ismerteti A. Büntig (Argentína) és P. Ribeiro de Ofliveira (Brazília) tanulmányait, akiknek kutatásai új szempontokat nyitottak meg a hivő katolikus nép vallásosságának megértésében. Érthető, hogy az alig 300 oldalas kiadvány mégsem terjedhet ki minden országra. Jó kiegészítést találunk főleg az afrikai népi vallásosságra a „Concilium“ 89
