Szolgálat 58. (1983)
Halottaink - P. Litványi György SJ (Nemeshegyi Péter)
P. LIDONI (LITVÁNYI) GYÖRGY SJ (1901—1983) Komáromban született, protestáns család gyermekeként. Zalaegerszegen nevelkedett, P. Zsámárral együtt, mint a hírneves Deák Ferenc gimnázium növendéke. Itt szerezte bámulatos latin tudásának alapját. Ö fogalmazta meg később egyenként ékes latinsággal a tokiói Sophia egyetem díszdoktori okleveleit és az épületeit díszítő emléktáblákat. 12 éves lehetett, amikor egy ismerős katolikus kislányt elkísért a szentmisére, életében először. A szentbeszéd Jézus Szívéről szólt. A két gyereket megragadta az Isten kegyelme. Gyuri elhatározta, hogy katolikus lesz, és mindketten megfogadták, hogy elmennek messze földre hithirdetőnek. A kislány később szépen férjhez ment, és jő családanya lett belőle, de Gyuri rászentelte egész életét az ígéret hűséges beváltására. 17 éves korában katolizált. Érettségi után mindjárt jelentkezett a jezsuitáknál, de mint konvertitát először Kalocsára küldték tovább tanulni. 1921-ben lépett be az érdi noviciátusba. Nagy szegénységben, de vidám buzgóságban éltek. Élete végéig sok szép emléket őrzött az érdi évekről. Különösképpen emlékezetes volt az a reggel, amikor a noviciusmester, P. Müller Lajos, behívta szobájába, kulcsra zárta az ajtót, és közölte a meglepett noviciussal, hogy nincsenek okmányok a keresztségéről, ezért feltételesen újra megkereszteli. A szót tett követte. A Jézustársaság történetében talán először fordult elő ilyesmi. Aznap az ebédnél kivételesen egy-egy pohár bor állt mindenki tányérja mellett. A noviciusok kíváncsian találgatták, mi lehet az oka. P. Müller úgy nézett maga elé, mint aki nem tud semmiről semmit, csak egyszer kacsintott oda hamiskásan Carissimus Litványira. Csak ők ketten tudták e nap örömének titkát. Azzal a 'kéréssel lépett a Társaságba, hogy misszióba mehessen. így hát Valisba. Franciaországba küldték, hogy ott végezze el a filozófiát és egyben megtanuljon franciául. Két év alatt (1925—27) meg is tanult kiválóan. Bámulatos nyelvtehetsége volt: folyékonyan beszélt, vagy legalábbis olvasott tíz nyelven. A következő pécsi magisztérium éveiben P. Varga László volt a társa. Komoly munkára fogta növendékeit, de benne volt a csínyekben is. Ugyanakkor mélyen buzgó lelki- vezető is volt. Sikerült fellelkesítenie a fiatalokat Jézus Szívének bensőséges és tette- rös tiszteletére. „Mindent teérted, Jézusom Szentséges Szíve“ (M.T.J.S.S.) volt csoportjának jelszava, ezt írták minden irományuk felső sarkába. Emlékszem, hogy néhány évvel halála előtt örömkönnyel a szemében mutatta egy volt piuszistája levelét: jobb felső sarkában ott díszlett a 60 évvel azelőtt tanult és egy életen át hűségesen megőrzött öt betű. 1931-ben hagyta el Magyarországot, és soha többé oda vissza nem tért. Ugyanebben az évben Shanghaiban megkezdte a kínai nyelv tanulását és a teológiát. 1933-ban Sienhsienben pappá szentelhették. A hatalmas fekete szakállal ékes páter a támingi jezsuita iskolába került mint fizika- és zenetanár, valamint prefektus. Kínai éveiről ottani volt misszionárius társai mondhatnának többet. Annyi bizonyos, hogy rendkívül nehéz évek voltak. A városon a japán megszálló hadsereg katonái uralkodtak. P. Lit- ványi azonnal megtanult japánul, és így ő lett a közvetítő a hatóságok felé. Ez persze a kollaboráció gyanújába hozta. Maga mondta el nekünk, hogy élete éveken át veszélyben forgott, s készültek kimondani ellene a halálos ítéletet. Ezért is akarta a háború után hamarosan elhagyni Kínát. De előbb még be kellett fejeznie az újszövetség kínai fordítását. Végül 1948-ban Japánba jött. A kínai évek roppant lelki feszültsége még hosszú ideig érződött rajta; sok idő kellett ahhoz, hogy az akkor kapott lelki sebek begyógyuljanak. 35 éven keresztül élt Japánban. Itteni életét és működését három szakaszra oszthatjuk. 1948—58-ig latin tanár volt a Sophia egyetemen, közben az utolsó négy évben az egyházmegyeközi szeminárium filozófiai tagozatának gondnoka. A latin órákra akkoriban csak a szeminaristák jártak. P. Litványi rendkívül szigorú tanár hírében állt. 97
