Szolgálat 58. (1983)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
kintetében volt! Valami ilyesmi: te, a szerzetes kérdezel ilyet? Te így kétségbe vagy esve? Hogyan lehetséges ez? Aztán gyöngéden átölelt édesapám, mélyen a szemembe nézett, és ennyit mondott: „Drága gyermekem, tanuld meg: amíg egészség és öröm van benned, könnyen úrrá lehetsz a nehézségeken. Ne légy hát szomorú! Az Úr adta, az Úr elvette. Majd ismét vetünk valamit, elölről kezdjük. Mindig bízzál a Mennyei Atyában.“ Lehet így is viszonyulni a jégvert kerthez, lehet roppant lehangoltan is. Lehet egy közösségben is a szépet és jót megtapasztalni, lehet csak a rosszat is. Én a legkisebb jónak is ujjongva örülök! Sokkal több van, mint első pillanatra látszik; sokkal jobbak az emberek, mint eddig hittem. Belgium: Itt a remeteségemben reggel korán a jó Isten madarai kezdik a zsolozsmát. Majd később nővéreim zsolozsmáját és énekét hallom, azután a szentmisét, miközben én betegágyamban fekszem. Kitekintek: a magas fenyőfák engedelmesen hajlonganak az Úrnak, ahogy Ö akarja. Egy talicska piros muskátli az ablak irányában, a sarokban egy piros rózsa. Ha vihar van a tengeren, a sirályok ide repülnek a tetőre, szép nagyok, hófehérek, a Szentlélek képei. Feltekintek: süt a nap, imbolyognak a fehér felhők, felettük a kék égbolt, és távol messzeségben az Isten, az Úr uralkodik az ég csillagai és a mindenség felett. Gazdag vagyok, kérhetek, imádkozhatom a csendben, s jön erő a szenvedéshez. A jó Jézus velünk, bennünk, s nála nélkül semmi sem történhetik. Hollandia: 50 éves jubileumi ünnepem felejthetetlen szép volt. Két magyar atya mutatta be az ünnepi szentmisét. A szentbeszéd két nyelven hangzott el: hollandul, magyarul. Egyik nővérünk az Ave 'Mariát és Panis Angelicus-t énekelte. Itt volt két fiútestvérem a feleségükkel. Ez volt az első alkalom, hogy valaki a rokonságból jelen lehetett az ünnepemen. De a jó Isten most ezerszeresen pótolta. Itt is maradtak egy darabig, a nővérek mindent megtettek, csakhogy jól érezzék magukat, én pedig velük lehettem egész nap. Ez volt a legszebb ajándék, amit a kolostortól kaptam. De térjek vissza a szentmisére. A testvéreim végigsírták a meghatottságtól. Csak nekem nem volt könnyem. De ezért imádkoztam is: nem szeretek könnyezni, inkább nevetni. De azért megvallom, utána, mikor egyedül voltam, csak jöttek a könnyek is. Minden nagyon szép volt! A kápolna piros—fehér—zöld csokrokkal volt feldíszítve. Minden vendég egy nemzetiszínű kokárdát kapott, ugyanúgy volt az asztalteríték is feldíszítve. Aranyos nővértársaim azt sem tudták, mivel kedveskedjenek, és hogyan, mivel lepjenek meg. Szentmise után mindenkit meghívtak a terembe kávéra és tortaszeletre. Kávézás közben egyszer csak nyílik az ajtó, és két növértársam lép be magyar ruhában, egy-egy zászlóval: egyik holland, a másik magyar. A zongoránál egy harmadik elkezdi a Himnuszt játszani. Mi magyarok haptákban állva kezdtük énekelni, de megakadt a hang a torkunkban. A két nővér fel köszöntötte a vendégeket, és utána dióhéjban az életemet adták elő. Ezen lehetett nevetni. Közben táncoltak és énekeltek is. Utána megint kezükbe vették a két zászlót, és akkor a holland himnuszt játszották. Ezt már jobban tudtuk énekelni. Tovább is nagyon kellemesen töltöttük el a napot. Este az örömtől és hálától nem igen tudtam elaludni. Azt hiszem, soha nem lesz elegendő időm és erőm hálát adni mindazért, amit a jó Istentől kaptam. Svájc: Szent Domonkos Atyánk alapította első közösségünket a „Prouille“-i Szűz Máriáról nevezett zárdában. Ezek a nővérek egyedül Istenért éltek, imádság és vezeklés által hozzájárultak a prédikátorrend testvéreinek gyümölcsöző igehirdetéséhez. Életmódunkkal a tökéletes Isten- és felebaráti szeretetre törekszünk, abban a meggyőződésben, hogy csak akkor válunk valóban Krisztus tagjaivá, ha osztatlanul a lelkek megmentésére szenteljük magunkat az Úr Jézus példája szerint. Amint testvéreink a mi Urunkat, Jézus Krisztust a világban hirdetik, úgy a mi feladatunk Öt a magányban keresni. Róla elmélkedni, Öt hívni, hogy az Ige hirdetése megnyerje az emberi szíveket. Szemlélődő életünkhöz hozzátartozik a zárt kolostor. Ez nem azt jelenti, hogy a világtól elzártan élünk, de a világi ügyektől és szórakozásoktól tartózkodunk. Legfőbb feladatunk Isten dicsőítése, ami különösen a szentmisében és az ünnepélyes (német vagy latin) kórusimában jut kifejezésre. Imádságunkba belefoglaljuk az egész emberiséget különböző gondjaival és bajaival. Minden évben újból átélhetjük az egyházi idő6 81
